Sokszor hoztam már olyan bejegyzést, amiben alkotásokat, művészeket vagy kézműveseket mutattam be. Ezek a csodálatos alkotók inspirálóan hatnak rám, lenyűgöznek a színeik, formáik, világlátásuk. Van valami különleges bennük és sok-sok tehetséget találhatunk világszerte. Aztán megérkezett az AI (artificial intelligence) vagy magyarul mesterséges intelligencia. És jöttek az előnyök mellett a hátrányok. Már felmerül a kétely bizonyos képek, videók láttán: valóság, vagy csak játék az AI-val? Valami fura indíttatástól vezérelve elkezdetem cicás sütik képeit gyűjtögetni, pontosabban a mesterséges intelligenciával készült képeket. Csodálom azokat az ügyes kezű cukrászokat, akik gyönyörű, művészi tortákat, gusztusos kekszeket varázsolnak.  Bevallom, nekem ehhez semmi tehetségem. Ezek a képek egyfajta mesevilágba visznek, de ötletadónak is jók, hiszen az emberi kézügyességet még nem pótolja a mesterséges intelligencia. Azt hiszem az alábbi látványos sütemények jó részét bizonyos cukrászok képesek magvalósítani.  Jó szórakozást a kis gyűjteményemhez.  

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Képek forrása: Pinterest

Gyerekoromban is konfitáltunk, csak akkor nem tudtam, hogy ezt így nevezik. Raktunk el sült húst a saját zsírjában, szépen, befőttesüvegekbe. 

Aztán ahogy telnek az évek, rájövök, hogy ismerem az eljárást, de hogy zöldséggel (azaz gyümölccsel, mert a paradicsom botanikai szempontból az) is el lehet követni, az új.

Miért ne próbálnám ki? És miért csinálnám úgy, ahogy a receptekben írják?

Az első probléma, hogy nekem az olíva olaj íze túl intenzív, nem szeretem, vagyis sima olaj kell. De egy kis enyhe olíva íz mégis jó lenne, akkor rakjunk bele pár zöld olíva bogyót (kipróbálom majd feketével is).

A hozzávalók nálam:

• 0,5 kg koktélparadicsom, jobb, ha nem túl érett
• 1 fej fokhagyma (ha „régi”jobb, de az idei is megteszi)
• 6-8 ág kakukkfű
• kb. 15 db olíva bogyó (zöld)
• só
• bors
• étolaj

A paradicsomokat a szárukon hagyom, és jó alaposan megmosom.

A jénai tál aljára teszem a kakukkfű ágakat, elrendezem a paradicsomokat egy sorban, a zugokat feltöltöm a hámozatlan fokhagyma gerezdekkel és az olíva bogyókkal. Megsózom, színes borsot darálok rá és felöntöm olajjal, amíg közel a paradicsomok feléig ér. Ne töltsük tele az edényt, mert a paradicsomok is engednek egy kevés levet, és ha túl sok az olaj, kicsuroghat a lé.

A sütőt előmelegítem úgy 160 fokra, és berakom a tálat. Szép lassan hagyom, hogy gyöngyözzön, 45 percig. Közben el lehet mosni az üvegeket, nem kell sok, a legutóbbi adagot 2 db 3 dl-es üvegben el tudtam helyezni.

Ha eltelt a 45 perc óvatosan kiveszem a tálat a sütőből és először a kisebb darabokat rakom az üveg aljára, aztán óvatosan elrendezgetem a paradicsomokat és rákanalazom az olajat. Praktikus a paradicsomot egy tányérra félre rakni, és a száruknál fogva onnét rakosgatni az üvegbe, így jobban ki lehet szedni a kakukkfüvet és a fokhagymát a tálból. Vigyázat, a tál is, az olaj is forró! Ha esetleg nem elég az olaj, feltöltöm az üvegeket sima olajjal. A kész, még forró üvegeket százaz dunsztba teszem 24 órára.

És hogy mire való? Csak fogj egy szelet friss kenyeret és kóstold meg! 😊

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Eredetileg nudlival akartam készíteni, de hetek óta nem sikerült vennem, hát gnocchi lett. Tudom, lehet otthon is nudlit készíteni, de annyi időm még nincs a recept agymenéseimre. Szóval tricolor és sima gnocchi is került a fazékba. Amit most megadok az egy jókora családi adag, mert éppen több személyre főztem.

Hozzávalók:

• 1,5 kg gnocchi (készen kapható, lehet színes, vagy sima)
• 0,5 kg túró
• 1 nagy pohár tejföl (330 gr-os)
• 6-10 dkg füstölt szalonna
• só 
• egy jó nagy csokor friss kapor

Amíg felforr a főzővíz a tésztához, addig felkockáztam a szalonnát és szépen kisütöttem, alacsony lángon. Közben a kaporcsokrot aprítottam fel. Mikor szépen megpirult a szalonna, akkor a kapor felét és 1-2 evőkanál tejfölt hozzákevertem és összekevertem, majd elzártam a gázt.

A gnocchit 2 adagban főztem ki, de elég nagy lábas esetén megoldható egy körben is. Az első adag kifőtt tésztát tálba szedtem, ráöntöttem a szalonnás-tejfölös szószt. Míg a második adag tészta is elkészült a túrót egy klasszikus kruplitörővel átdolgoztam, sóztam, ment bele a többi tejföl és kapor. A második adag kifőtt tészta és a túró is ment a tálba (ekkora mennyiséghez tekintélyes méretű kell) és jól összekevertem. A 0,5 kg túró gazdagon bevonja a tésztát, ha valaki inkább a tészta ízét helyezné előtérbe, kevesebb túró és tejfölt is használhat. 

Ja, és azt nem adtam fel, hogy nudlival is elkészítem.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Ezt a saláta hasznos lehet a húsvéti maradékok új köntösbe öltöztetésére is, de laktató fogás sima hétköznapra, vagy akár vendégvárónak. Érdemes előző nap összeállítani, hogy az ízeknek legyen idejük összeérni. A lenti hozzávalókból jókora családi adag kerekedik ki.

Hozzávalók:

• 500 gr durum fusili
• 400 gr friss gomba (nálam csiperke került bele)
• 1 db szép nagy, húsos paprika (nálam piros kápia, már csak a színek miatt is)
• 2 doboz csemegekukorica
• 6 db keménytojás
• 200 gr sonka (több is kerülhet bele, de én zöldségpárti vagyok)
• 15-30 db (ízlés szerint) zöld olíva bogyó
• 150-200 gr kemény vagy félkemény sajt
• 600 gr majonéz
• 1 kis pohár tejföl
• 1-2 kanál étolaj
• só
• bors

A megtisztított megmosott gombát egyenletes szeletekre vágom és kevés olajon, pici sóval megszórva szép barnára sütöm (kell neki pár keverés).

Megfőzöm a tojásokat.

Apró kockákra vágom a paprikát, vékony csíkokra a sonkát és negyedelem az olívát.

Közben felrakom főni a tésztát (hagyományosan, egyszerűen sós vízben, és al dente állagig főzöm).

Előveszek egy tekintélyes méretű tálat (szükség lesz rá, mire mindent belepakolunk a salátába) és a főtt, leöblített tészta már mehet is bele. Elkezdem belerakni a felvágott hozzávalókat és egy-egy hozzávaló után el is kezdem összekeverni. Aztán jön a kukorica, azt is belekeverem. A sült gombát papírtörlőre terítem, az olajat leitatom róla, majd az is megy a tésztához. A tojást és a sajtot nagylyukú reszelőn lereszelve keverem a salátába. Aztán a majonézt a tejfölt és csapott teáskanál borsot habverővel simára keverem és megy a salátára (a borsot ízlés szerint lehet adagolni, lehet több is). Jól átkeverem az egész masszát és készen is van. Frissen is finom, de egy éjszaka a hűtőben szépen összehozza az ízeket. Ha esetleg reggelre túl sok majonézt szívott be, tálalás előtt még egy kicsit pótolhatunk hozzá.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Sok minden változik az életemben mostanában és megpróbálok úgy igazodni ehhez a változáshoz, hogy a lehetőségekhez mérten a régi énem egy jobb változata legyek. Próbálok új szokásokat bevezetni és főleg jobban figyelni a szervezésre, hogy nem kelljen kapkodni az utolsó pillanatban. Bevallom piszok nehéz azokkal a "terhekkel" amik az elmúlt években lassan rám rakódtak, de hát innnen szép nyerni.

Szóval időben felkészülni. Úgy gondoltam, hogy az idei húsvétra jobban ráhangolódom, mint szoktam így tavaszi/húsvéti ajtódíszekhez kerestem ötleteket és idén nem az ünnep előtt két nappal próbálok valami dekorációs holmit beszerezni (a legutóbbi költözésnél sikerült valahová elvarázsolni a korábbi darabokat), hogy ne puffogjak napokig, hogy életem legrondább ünnepi asztaldísze áll a konyhában. 

Mutatom nálam idén merre tart az ötletelés 

Az abszolút kedvenc a tavaszi virágos téma, abból is ez a cseresznyevirágos, viszonylag visszafogott darab.

De a többi is inkább a virágos témához tartozik.

Egy minimalistább változat

Türelmeseknek ajánlott, mert azt a sok kis tojást elég pepecs lehet felrakni.

 Ha pedig nem kifejezettem húsvéti hangulatú díszt szeretnénk, arra is hoztam tippet.

Képek forrása: Pinterest

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Az újévi lencsefőzelék szokása kedves hagyomány, de kicsit unalmas. Így amikor megláttam a reklámban a beluga lencsét (apróbb szemű és fekete) beindult az agyalás, mi legyen belőle. Legyen saláta!

A hozzávalók: 

• 500 g fekete (beluga) lencse 
• 6 db tojás
• 8 db virsli 
• 2 közepes fej lila hagyma
• 450 g majonéz
• só, bors, babérlevél

A lencsét beáztattam 1-2 órára, aztán kevés sóval és 4-5 babérlevéllel megfőztem (kb. 25-30 perc). Szemmel kell tartani, mert hajlamos szétfőni. Közben forró vízben kicsit megfuttattam a virsliket. A tojásokat keményre főztem. A hagymát vékony szeletekre vágtam és hagytam állni egy kevés sóban, hogy kicsit megszelidüljön. A lencsét leszűrtem, kicsit leöblítettem és hagytam lecsöpögni. A virslit vékony karikákra vágtam, a tojásokat nagy lyukú reszelőn lereszeltem. A hagymákból jó alaposan kinyomkodtam a sót. Minden hozzávaló ment egy tálba, összekevertem, aztán nyakon öntöttem a majonézzel és megborsoztam. A keverés közben már nem igazán igényel sót, mert a hagyma is enged egy kevés sót, a lencse is sós vízben főtt és ezt csak néhány óra után válik érzehetővé, amikor az ízek összeérnek. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Sziasztok!

Leila vagyok, "lánykori nevemen" Mochi. A korábbi nevemet a Noé Macskalandjában kaptam az ottani gondozóimtól. Úgy emlékszem nem voltam ott túl sokáig. Előtte egy Nógrád vármegye nevű helyről hoztak a Noé cicafaluba. Jó sokat zötykölődtem egy hordozóban, szóval amikor megint be akartak dobozolni, nem nagyon örültem. De ne rohanjunk. A gondozó lányok szóltak, hogy jönnek hozzám, még cicapudingot is kaptam, hogy jobb fej legyek. Nem jöttem izgalomba a látogatótól, kerestem egy szimpi ágyikót az egyik polcon és szépen beleheveredtem. Alig szundítottam el, elkezdtek piszkálni. Képzeljétek, az ágyikómmal együtt leszedtek a polcról, mert valami némber látni akart. Kérdés nélkül ölbe vett és azt mondta értem jött, és hazamegyek-e vele. Hát nem gondoltam, hogy a társkereső fotóim ilyen jól sikerültek, de állapítsátok meg Ti, néhányat berakok a posztba. 

Viszont az a nőszemély, aki haza akart vinni, észrevette, hogy van valami a fülecskémmel. Erre a lányok nekiláttak és kimosták. Akkora operaáriát adtam elő, hogy szerintem a főbejáratnál is hallották. Közben a kedves látogatóm, akinek az egész vegzálást köszönhettem, kiment és visszajött egy másik nőszeméllyel és egy hordozóval. Hogy ebből mi lesz...

A fülmosás után felmenekültem a legfelső polcra és hallgatóztam. A két látogató abban maradt, hogy attól, hogy bibis a fülem, kellek és bizony hazavisznek. Persze tök logikusan előbb becsomagoltak, aztán kezdték aláírni az örökbefogadásomat. Kiderült, hogy a barna hajú lesz a pótanyám, a szőke csaj csak jó fej volt és elhozta értem, hogy tömegközlekedéssel kelljen engem hazacipelni. 

A hazaút feléig még tűrtem az autózást, aztán már néha nyafogtam. Végre megérkeztünk. Kiengedtek végre és én gyors helyzetfelismeréssel a hálószobába rohantam és bevonultam a nagy ágy mögé. Délután háromtól sztrájkoltam. Pár óra múlva azonban valami finom kajaszag birizgálta meg a nózimat. Pótanyám azért közölte, hogy nem ez lesz a rendszer, továbbiakban étkezés a konyhában, de ma szabad. Aznap a többi idő visszafogottan töltöttük, pótanyám nem próbált nyomulni, amit azért méltányoltam. És ez csak ez első közös fél napunk volt. Az az érzésem lesz még meló benne, míg megtanítom pótanyámat arra, hogy mi a dolga.

Eredeti fotók a Noé Macsakalandtól. 

"Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa, a teljes megsemmisülés előtti kis halál. Szembenézek vele, és hagyom, hogy áthaladjon rajtam. Ha már mögöttem van, belső szemem utána néz, és amikor eltávozott, nem marad semmi, csak én magam."

Frank Herbert

Az illuszrációt az AI készítette.

Kedves Olvasók!

Búcsúzni jöttem. 2024.05.20-án legyőzött egy alattomos, gyilkos kór. Kicsit több mint 11 évet töltöttem a Földön. Az első évem nagyon kemény volt kóbor cicaként. Anyunak még az utolsó ultrahangon is meg tudták mutatni annak a nyomait, hogy az első évemben mennyit bántottak. Most már az égi egerészmezőkről nézem, hogy mi történik idelenn. 

Amikor találkoztunk, megígérte, hogy vigyáz rám és nyugodt boldog életet élhetek amíg csak vele vagyok. Közel 8 évet töltöttünk együtt, segítettem neki az ékszerészítésben, fotózásban, vigyáztam rá, hogy időben lefeküdjön. Az ágyban együtt olvastunk. Mindennél jobban szerettem a pocisimzést, azt egész nap el tudtam volna viselni. Társak voltunk, nem gazdi és cicája, sok szép közös emlékünk maradt.

Anyunak majd küldök egy olyan cicát, aki illik hozzá, aki helyettem a társa lehet. Tudom, hogy egy másik kóborkának fog esélyt adni a boldog cicaévekre, ahogy én is kaptam tőle.