A boltokban is kapni finom teljes kőrlésű kenyeret, de nem túl széles a megfizethető választék. Elkezdtem kísérletezni itthon változatosabb ízekkel. Az első próbálkozás csak egy sima kenyér volt, magokkal a tetején de hiányozott belőle valami plusz. Így most elkezdtem zöldséges ízekkel kísérletezni. A színe nem lett olyan szép mint reméltem, de az állaga, puhasága kárpótolt és sokáig élvezhetően friss maradt.

A hozzávalók:

140 g finomra reszelt nyers cékla

300 g teljes kiőrlésű liszt

25 g friss vagy egy csomag instant élesztő

3 evőkanál olaj

2,5 dl víz

só, egész köménymag  ízlés szerint

A friss élesztővel készült változatot írom le, ehhez szükséges lesz még 1 púpozott evőkanál cukor is.

Első lépésként felfuttatom az élesztőt: a cukrot egy tálkába teszem, rámorzsolom az élesztőt és hozzáadok kb. 0,5 dl vizet.

Amíg az élesztő felfut (felhabosodik) addig kimérem a lisztet, előkészítem a vizet, az olajat. A lisztbe belekeverem a reszelt céklát a sót, a köménymagot. Aztán hozzáöntöm a felfutott élesztőt, az olajat és a víz egy részét. Elkezdem összegyúrni. A cékla nedvességtartalmától is függ mennyi vizet vesz fel a tészta. Addig gyúrom, dagasztom, amíg szépen összeáll, már nem ragad sem a tálhoz, sem a kezemhez. Ha túl száraz, a maradék vizet lassanként adagolom hozzá. Amikor szépen leválik a kezemről, akkor egy konyhakendő alatt félreteszem kelni. Meleg, nem huzatos helyen a duplájára kelesztem.

Amikor megkelt, deszkára borítom, kicsit átgyúrom, formázom és zsírral kikent formába teszem. A kenyerekhez én egy 35*11 cm-es formát használok. Eligazítom a formában a tésztát, vizes kézzel átsimítom és megszórom köményaggal. Ismét letakarom és jön a második kelesztés. Amikor szépen megemelkedett mehet a sütőbe. Kb. 200 fokon 50 perc alatt szokott megsülni. A sütő aljára egy tepsit rakok, amit feltöltök vízzel és a vizet a sütés alatt folyamatosan pótolom.

Amikor elkészül a formában is hagyhatjuk kihűlni, de deszkára is boríthatjuk. Szépen szeletelni csak azután lehet, ha kihűlt.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Amikor az első képet megláttam, azt hittem, „csak” festmény, ám jobban megnézve észrevehetővé vált, hogy textilből készült. Kicsit utánanéztem hát az alkotónak. 

Mitra McQuilton (Asgharzadeh) Észak-Iránban, a Kaszpi-tenger közelében született, és 1971-ben Angliába költözött, hogy textiltervezést tanuljon. 1974-ben diplomázott a nottinghami Trent Egyetemen. Aztán elvégzett egy posztgraduális évet hímzésre szakosodva, melynek során felkeltette érdeklődését a tűfestés. A diploma megszerzése után Mitra hímzéstervezőként dolgozott Nottinghamben, mielőtt Dél-Gloucesterbe költözött.

A tűfestés egyik legkiválóbb művészeként tartják számon, és egyedi képességeit mindenki csodálja, aki látja munkáit. Az alkotásait a természet és a vidék szeretete hatja át. Textilfestményein pipacsmezők, napraforgóföldek, kukoricatáblák, harangvirágos erdők, vidéki házikók, arborétumok, rétek, a vidéki környezet gyönyörű tájai jelennek meg.

Mitra további munkái megtekinthetőek a weboldalán: threadpainting

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

A gombaszósz régi kedvenc a konyhámban, mert igazán gyorsan elkészül és sokféle tésztához illik. Mostanában a sima tésztákat a teljes kiőrlésűek, az olajat a zsír váltotta fel, de lényeg nem változott. Erdei gombákból a legfinomabb, de termesztett csiperkével, laskagombával is készülhet. A céklás nokedli a jól bevált spenótos nokedli nyomán készült. A cékla mennyiségével lehet kísérletezni, többet is elbír a tészta. 

A szósz hozzávaló:

• 350 g  gomba (friss vagy fagyasztott)
• 0,5 l főzőtejszín
• 2 db tejszínes tömlős sajt
• 1 teáskanál zsír
• csipet só
• kakukkfű és bors ízlés szerint

Elkészítés:

A gombát a zsíron egy egészen kevés sóval megpirítom, egy kevés vízzel (max. 1,5 dl) felöntve kb. 10 percig főzöm, aztán ráöntöm a tejszínt, belerakom a sajtokat és 5-6 percig forralom. A főzés végén szórom bele a kakukkfüvet és a borsot és megkóstolom, hogy kell-e még bele só. Az elején nagyon csínján kell bánni a sóval, mert a sajtok különbőző sótartalommal készülnek, ezért inkább utólag korrigálom a sót az ételben. 

A nokedli hozzávalói: 

• 150 g finomra reszelt cékla (nyers)
• 300 g teljes kiőrlésű liszt
• 2 tojás
• 2 dl víz
• 2 evőkanál zabkorpa
• só a főzővízbe
• 0,5  teáskanál zsír

Elkészítés:

A lisztet, céklát, tojást és zabkorpát összekeverem és adagolom hozzá a vizet, amíg kicsit nyúlós, szaggatható állagú tészta áll össze. A korpa és a teljes kiőrlésű liszt miatt 10 percig állni hagyom, aztán újra átkeverem majd a forrásban lévő vízbe szaggatom. Én a nagymama módszerével lapos tányérról kanállal szaggatom, de nokedliszaggatóval is készíthetjük, ez szokás kérdése. Amikor a nokedlik a víz tetejére emelkednek még 5 percig hagyom forrni, aztá leszűröm, gyorsan leöblítem (ne hűljön ki a tészta) és egy kevés zsírral keverem össze.

A képeken látszik, hogy a frissen kifőtt tészta világosabb, másnapra sötétebb lesz a színe. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Január van, szürkék a napok, hiányoznak a színek, a virágok. Amikor megláttam a yasser.min.florist néven alkotó virágárus, illetve virágművész munkáit, legalább virtuálisan kalandozhattam a virágok között. Ezek nem egyszerűen csokrok,  hanem kompozíciók, szinte szobrok. Sok alkotását láttam, most csak egy részét mutatom meg, a teljesség igénye nélkül.

További képek és videók a virágművész Instagram profilján: Yasser.min.florist 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Azokat a recepteket, amikkel valamilyen okból kísérletezem, cédulákra jegyzem fel, aztán nem találom, vagy ha valaki kéri, elfelejtem elvinni, elküldeni neki. Szóval egyszerűbb ha szépen bepötyögöm őket ide, az alap recepetet is, és ha van, akkor a saját módosításomat is.

A tojás nélküli palacsintát az elszálló árak miatt próbáltam ki, és bevált, azóta ezt a receptet veszem alapul. (Sajnos már nem emlékszem hol találtam.) Aggódtam, hogy nem áll össze, de remekül működött. Abba beletörődtem, hogy nem valami szépek a palacsintáim (l. a fotókat), de emberi fogyasztásra alkalmasak, szóval nagy baj azért nincs.

Alap recept:

• 30 dkg liszt
• 1 evőkanál cukor
• csipet só
• 3 evőkanál olaj
• 3 dl tej
• 3 dl szénsavas víz

A száraz hozzávalókat tálba mérem, a nedves hozzávalókat mérőpohárban készítem elő. Egy habverővel simára keverem a masszát és kezdődhet is a sütés.

Aztán életmódott váltottam és később úgy alakult, hogy a tej és tojás mentes desszerteket is meg kellett ismernem, hogy az allergiás barátokat, kollégákat is meg tudjam lepni. Ebből a két okból alakult ki az új recept.

Reform változat:

• 30 dkg teljes kiőrésű (tönköly)liszt
• 1/2 evőkanál cukor
• 1/2 evőkanál eritrit
• csipet só
• 3 evőkanál repceolaj
• 3,5 dl növényi tej (zab, rizs, de sütéshez a kókusztejet szeretem e legjobban)
• 3 dl szénsavas víz

Az elkészítés majdnemugyanaz száraz hozzávalókat tálba mérem, a nedves hozzávalókat mérőpohárban készítem elő. Egy habverővel simára keverem a masszát, amibe a teljes kiőrlésű liszt miatt egy kicsit több tejet teszek és 5-10 percig állni hagyom, szintén a liszt miatt. A sütéstől kezdve már nincs semmi eltérés az átlagos palacsintától. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Sziasztok Kedves Olvasók!

Mostanában nem igazán írtunk bejegyzéseket, de most elkezdem legalább valamennyire ledolgozni anyu elmaradását, aztán majd ő is belehúz, remélem. Néha fogom hagyni írni, ígérem. Mindig mondja, hogy mennyi mindent kell megírnia, de valahogy nem látom, hogy szorgosan kopogná a gépen az ötleteit, pedig meglehetősen sok időt tölt a monitort bámulva, a fecnikről nem is beszélve, amiket mindig elszed tőlem, hogy nem karmolásszam olvashatatlanra, pedig csábítóan heverésznek és meg szeretem a papírokat cincálni. 

Ami nem változott az előző évekhez képest, hogy továbbra is együtt olvasok anyuval. Szeretem a könyvek szagát, a könyvtáriakét azért, mert sokféle illatminta van rajta, de az új könyv illat még jobban bejön. Anyu elkezdte az egyik karácsonyi ajándékát, pontosabban elkezdte volna, de előbb megnéztem a tartalomjegyzéket és jól megszimatoltam a könyvet.

Cicakollégák, azt javaslom, hogy szoktassátok rá a rabszolgát, hogy tanulja meg egy kézzel tartani a könyvet, az pont elég és akkor a másik kezével kiválóan tud olvasás közben pocisimizni. Ha jó fejek akartok lenni, akkor időnként lehet oldalt változtatni, hogy egyenletesen fejlődjön az ügyességük :) Anyu már egész jól lapoz bal kézzel is :D

Az oldalváltoztatást az én úgy szoktam megoldani, hogy átgyalogolok a mellkasán, aminek annyira nem örül. Persze van, hogy a hasán sétálok át, de van amikor vagyok olyan kedves és megkerülöm.  

További rabszolganevelési tippekkel később jelentkezem.

Puszi, Julcsa

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Köszönöm!

Nincs olyan sün a világon, amelyik ne lenne tüskés. Annyi szúrós tüskéjük van a sünöknek, hogy még hozzájuk sem lehet érni. Megsimogatni őket pedig egyenesen lehetetlen. Nem is simogatta meg őket soha senki. Azaz, egy kis sünt mégiscsak megsimogattak. Hogyan történt? Elmesélem.

A kis sün az erdőben kószált. Egyszer csak észrevett egy fatönköt. A tönkön egy nyuszi üldögélt, és tejbegrízt evett a tányérjából. És nem ám akárhogyan, hanem kanállal. Megette a nyuszi az összes tejbegrízt, és azt mondta:

– Köszönöm, anyukám!

A nyuszimama odament hozzá, a mancsával megsimogatta, és megdicsérte a kis nyuszit:

– Ez aztán derék dolog! Milyen jól nevelt csemetém van nekem!

A kis sün, akit még soha senki nem simogatott meg ilyen gyengéden, hirtelen elszomorodott. Annyira elszomorodott, hogy még sírva is fakadt. A nyuszimama meglátta, hogy a kis sün sír, és megkérdezte tőle:

– Ki bántott téged?

– Senki nem bántott – felelte a kis sün.

– Hát akkor miért könnyes a szemed?

– Mert meg tetszett simogatni a kis nyuszit.

– Téged talán nem szokott megsimogatni az anyukád?

– Nem szokott megsimogatni. Engem senki nem simogat meg.

– Megsimogatnálak én szívesen, ha nem lennél ilyen tüskés – sajnálta meg a nyuszimama a kis sünt.

– Hát persze, hogy megsimogatna – szólalt meg a kis nyuszi –, de a tüskéid megszúrnák a mancsát.

– És ha nem lennék tüskés? – kérdezte hirtelen a kis sün.

– Az egészen más lenne – mondta a kis nyuszi. – De hiszen az lehetetlen!

– Lehetséges! – kiáltott egy nagyot a kis süni. Összegömbölyödött, és kezdett ide-oda hemperegni a lehullott leveleken. A levelek rátapadtak a tüskéire, és a kis sün nemsokára egy tarka labdához hasonlított.

Amikor ez a labda odagurult nyuszimamához, az először nem is értette, miről is van szó. De a süni kidugta a levelek közül fekete orrocskáját, és azt dünnyögte:

– Ugye, most már egyáltalán nem vagyok tüskés?

Nyuszimama elmosolyodott, és megsimogatta a kis sünt:

– Te vagy a legderekabb és legtalálékonyabb kis sün a világon! – mondta.

Szerző: Mihail Pljackovszkij

Nyakunkon a tavasz, de én még sehogyan sem állok az erkélyem zöldítésével. Nekiláttam hát ötleteket gyűjtögetni, hogy idén mivel dobjam fel a kis zöld birodalmamat. Sokáig nézelődtem a Pinteresten. Akadt jónéhány ötlet, közöttük egészen meghökkentőek is. Azt hiszem a következtetés: virágot (szinte) bármibe lehet ültetni. Hogy mennyire bármibe, illusztrálják az alábbi képek. 

Futónövényeknek mutatós otthont adhat egy szép kalitka.

A régi autógumik számtalan felhasználásának egyik...

...és egy másik módja.

Megunt vagy kicsorbult porcelánban is nevelgethetünk növényeket.

Kinőtte a gyerek a gumicsizmát? Semmi baj, virágoztassuk ki.

A nagy klasszikus: a konzervdoboz.

Szintén csomagolás újrahasznosításával készült cserepek: a füles flakon afrikai maszkká alakul át. 

A sima pet palacból egy kis fantáziával és festékkel cicás kaspó lesz.

Ez a megoldás is kezd divatba jönni: a régi farmer új élete a kertben.

Van egy ilyen kerti papucsom... mától más szemmel nézek rá.

Kivirágzott a retikül és a cipő.

Egy kis csinosítás a kádon kívülről, egy-két zsák föld bele és jöhetnek a növények.

Ez a megoldás egyszerűen csak aranyos.

Imádom ezeket a régies bőrönöket és milyen jól mutatnak virággal is. 

Tartok tőle, hogy ezt manapság nem könnyű beszerezni, de annál mutatósabb pozsgásokkal teliültetve.

Erre a székpárnára inkább ne üljünk rá.

A végére hagytam a két, számomra leginkább meghökkentő ötletet. Nem is tudom melyik a furcsább: a melltartóban virágzó petúnia vagy a régi wc-csészék sora virágokkal tele.

Képek forrása: Pinterest

Ezeknek a tűnemezelt figuráknak a készítője japán és körülbelül ennyit tudok róla. A neten keresgélve nem sokat sikerült megtudnom, főként az alkotásait lehet megtalálni, nem tudom ki a művész aki a figurák mögött van. Művészként kategorizálja magát a közösségi oldalain. Nem csak cicákat készít, de részben azért, mert először ezeket a munkáit láttam, részben mert cicakedvelő vagyok, most jónéhány cicás képet mutatok a közösségi médiában KuuFelt néven szereplő alkotótól. 

KuuFelt további munkái

Instragram: kuufelt

Facebook: Kuu Felt

Twitter: kuufelt

Már többször meg akartam írni ezt a történetet, de most a menekülthelyzet eljuttatott odáig, hogy végre megírjam.Vannak akik fanyalognak, hogy miért segítünk az Ukrajnából menekülőknek, a hazai hajléktalanoknak pedig nem. Talán azért, mert nem lehet mindenkit  megmenteni, a legjobb szándékkal sem. De menekültek pár hete még ugyanúgy élek, mint mi, dolgoztak, tanultak, tervezték a jövőt, és szeretnének visszatérni a normális életbe, rettegés nélkül.

Szándékosan kerülöm a történetben a konkrét neveket, időpontokat és helyeket. A főszereplők legyenek csak a Segítő és a Hajléktalan.

Volt egyszer egy jó lelkű, segítőkész ember. Ez az ember találkozott egy hajléktalan férfival, aki elmesélte az életét röviden és azt, hogy hogyan került az utcára. A Hajléktalan egy diplomás, több nyelven beszélő, valamikor tisztes életet élő férfi volt. Elmondása szerint a felesége játszotta ki, elveszítette a lakását és az állását, a családja nem törődik vele.  A jó lelkű ember megsajnálta. Megbeszélték, hogy hol találja másnap a Hajléktalant, mert visszamegy érte és kisegíti. Másnap valóban találkoztak a megbeszélt helyen, és a Segítő nagyon boldog volt, mert szerzett lakhatást, ruhát és élelemet az újra kezdéshez. A Hajléktalan vele tartott, sok-sok idő után újra tisztálkodhatott, tiszta ágyban alhatott. Néhány nap múlva a Segítő szerzett munkát is, nem is akármilyet, értelmiségit, hogy ne heverjen parlagon az a sok tudás, amit fiatalabb éveiben a Hajléktalan megszerzett. Minden szépen alakult, ahogy az egy mesében illik. De alig telt el néhány hét, a Segítőnek jelezték, hogy a védence ki-ki hagy munkanapokat. A Hajléktalan azt mondta, hogy csak gyengélkedett. A Segítő továbbra is támogatta, hogy a Hajléktalan lassan kialakíthasson egy csöndes, nyugodt életet, emberhez méltó körülmények között. Anyagilag és lelkileg is hozzájárult ahhoz, hogy visszatérjen az átlagos kerékvágásba.

Újabb néhány hét után a Hajléktalan még több munkanapot hagyott ki. Telt-múlt az idő és már ittasan jelent meg a munkahelyén, ha megjelent. Végül be sem ment. A Segítő várt és remélte, hogy ez csak valami eseti probléma, de végül a szállásadó unszolására megnézték, hogy hogy tölti az idejét az az ember, akinek adtak egy új esélyt, és aki megfogadta, hogy most, hogy támogatókra talált, újra felépíti az életét. A Segítő és a barátja, aki segített elszállásolni a Hajléktalant, bekopogtak védencükhöz. Nem kaptak választ. Az ajtó nyitva volt. Nem tudták mit találnak. Nem volt otthon, de a szoba magáért beszélt. Rengeteg üres italos üveg, mosatlan edény és piszkos ruha mindenütt, csikkekkel csurig tele edények, de amitől igazán felfordult a két látogató gyomra, az az volt, hogy a szobában könnyített magán a lakó, többször is. A két férfi öklendezve hagyta el a helyet. Kezdték érteni, hogy miért fordult el a családja tőle. A friss levegőn várták, hogy a Hajléktalan visszatérjen. Hamarosan jött is, az italbolt irányából. Mire észrevette, hogy várják, már késő volt eliszkolni. A két férfi elmondta, hogy mit láttak, de adtak egy utolsó lehetőséget a Hajléktalannak: józanodjon ki, rakjon rendet és szereznek neki újra munkát. A következő napra tervezték, hogy ismét felkeresik. 

Eljött a másnap, a Segítő ellátogatott a Hajléktalan szállására, de a férfi nem volt sehol. Az ajtó nyitva, a holmik szanaszét, még több mocsok mindenütt. Láthatóan összeszedett néhány dolgot és távozott. Még egy sort sem írt, hogy hová, merre tart, mi tervez, csak eltűnt. 

A Segítő meglátta a Hajléktalanban a csillogó értelmet, de a Hajláktalan úgy döntött elpusztítja a csillogást az alkohollal és nem él az újrakezdés lehetőségével. Pedig csak egy lépést kellett volna még tennie, segítséget kérni az alkoholizmus legyőzéséhez. Amíg az utcán élt és nem volt munkája, nem jutott pénze annyi italra, mint amire vágyott, ahogy lett jövedelme, kielégíthette az alkohol iránti vágyát. Szerencsés volt, mert felarolták, de ő inkább mégis visszament az utcára, ahol nem várta semmilyen kötöttség.

Akiket valamilyen függőség szakít el a családjuktól és juttat az utcára, őket nehéz visszavezetni az átlagos életbe.