Minél több bizsunk van, annál nehezebb őket megfelően tárolni. Olyan ötleteket találtam, melyek segítségével nem csak tárolni tudjuk őket, de dekorációként is funkcionálhat a kollekciónk.
Forrás: brit.co
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei
Még 2015-ben készítettem egy bejegyzést cukrászati műremekeről 20+1 különleges torta címmel. De a kreativitás nem ismer határokat ebben a műfajban sem, így ismét sikerült 21 különleges darabot találnom a hintótól a zongorán át a virágcsokrokig. Jó szórakozást hozzá!
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei
Szerencsére mostanában van lehetőségem a kertben és a teraszon "garázdálkodni", bokrokat csinosítgatni, virágokat ültetgetni. Van akinek vagy nincs kertje, vagy inkább a pázsitos változatot részesíti előnyben, esetleg haszonnövényket nevel. Nekik egy látványos módszert mutatok,most, amivel akár egy minamalista stílusban berendezett otthonba, akár egy bohókásabban berendezettbe is vihetünk egy tenyérnyi zöldet, ráadásul ötletes formában. A különböző formájú üvegedények remek lehetőséget biztosítanak akár mini világok felépítésére is. Gyerekkoromban én a nagyi 5 literes, régimódi uborkásüvegében építettem ilyen mini világot. Az üveg még most is megvan, mindig más funkciót tölt be, most főként kicsi fonalgombolyagok lakják.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei
Előkerült néhány régi, elveszettnek hitt anyagom, közük néhány régi írásom is. Egyet most megosztok veletek, ami egy befogadott kutyus igaz története.
Lehet, hogy egy kicsit érzelgős lett, de sokat jelentenek számomra a régi emlékek, és az állatok. Jó lenne, ha még több Zsuzsit fogadnának be az emberek.
Úgy nyolc-kilenc éves lehettem, amikor megtaláltuk őt. Ő már akkor idősecske volt, de pontosan nem tudtuk mennyi idős is lehet, csak azt láttuk, hogy bájos, ragaszkodó és nagyon-nagyon elhagyatott. Még a nevét sem tudtuk. Rengeteg nevet kipróbáltunk, amíg egy orosz névre hallgatott: Zsucska (Bogárka). Ebből a névből kapta a magyar Zsuzsi nevet. Zsuzsira egy parkolóban bukkantunk. Ott üldögélt egyedül, elhagyatottan. Apám viccesen megkérdezte tőle, hogy beszáll-e hozzánk az autóba ő is. Zsuzsi gondolkodás nélkül beszállt. De még mielőtt bárki is gyerekrablásra, vagy más csúnya dologra gondolna, tisztázni szeretném, hogy Zsuzsi kisasszony egy törpespicc fajtájú fehér kutyus volt, két zsemleszínű folttal.
Ő volt az első nagy találkozásom a gazdátlan kutya fogalmával. Zsuzsi nem sokáig maradt gazdátlan, mert a járókelőktől megtudtuk, hogy csak néhány órával a mi érkezésünk előtt dobták ki szegény párát. Valószínűleg bennünk megérezte az állatok szeretetét, ezért szállt be olyan hirtelen az autóba. Ha ő bízott bennünk, hát mi hazavittük. Három-négy napig félelmében még agresszív és gyanakvó volt mindenkivel, aztán a maga vénkisasszonyos módján lassan ismerkedni kezdett a családdal. Végül úgy döntött, hogy a nagyszüleimet részesíti előnyben, hozzájuk költözik, de a társasági életben részt vesz nálunk is. Ez nem is volt nehéz, hiszen egy udvaron éltünk a nagyszülőkkel. Felvett egy-két számunkra érdekes szokást is, például sohasem hiányzott volna a család reggeli kávézásáról. Ha összejöttek a felnőttek a nagyszülők konyhájában, akkor Zsuzsi is elfoglalta a saját helyét a társaság közepén és a két mellső lábával kérte a reggeli kockacukrát. A másik az esti tévézés volt. Gyerekkoromban csak egy színes TV volt a családban, a mi nappalinkban így esténként itt gyűlt össze a család, persze Zsuzsi erről sem maradt volna le. A „megyünk tévézni” kijelentésre Zsuzsi bekísérte nagyanyámat a nappaliba, majd a film után szépen ki is kísérte, de közben el nem mozdult volna a nappaliból.
Nem kölyökkutyaként fogadtuk örökbe, de ragaszkodása, hálája az életéért minden képzeletet felülmúlt, csak egy dolgot nem bírt elviselni, ha egyedül maradt otthon, vagy az autóban. Félt, hogy újra egyedül marad, újra eldobják. Engem kicsi ölebszívének minden bátorságával védelmezett, akár az élete árán is megvédett volna. Egy nyáron látogatóba mentünk apám egyik régi barátjához, Zsuzsinkat is vittük, hogy ne árválkodjon otthon egyedül. Amíg apám és anyám bementek tisztázni, hogy mi bizony négylábú vendéget is hoztunk, addig mi a kutyával kint vártunk. A történet teljességéhez az is hozzátartozik, hogy akit meglátogattunk, az óriásnak is beillene, egy angyallelkű óriásnak, aki akkor is örömmel fogadott, kutyástul, mindenestül. Föl akart kapni, hogy szokása szerint így fejezze ki az örömét. Az addig csak csendben figyelő apró kutya ekkor ágyúgolyóként rontott a hatalmas embernek, mert kutyaszemmel ő úgy látta, hogy engem valaki bántani akar.
Mégis a legkülönösebb a kutya halála volt, mert ő nem megdöglött, egy családtag csak meghalhat. Zsuzsi nem tűnt betegnek, teljesen normálisan viselkedett, élte a megszokott mindennapjait. Azt már akkor tudtuk, hogy nagyapám rákos, menthetetlenül, műthetetlenül. Egyik éjszaka keresztapám is a nagyszüleimnél aludt a beteg miatt. Csak a konyhai díványra dőlt le szunnyadni egyet. Zsuzsi az ágy melletti fekhelyén aludt. Keresztapám egy nyüszítésre ébredt. Zsuzsi ezzel a nyüszítéssel kilehelte hű kutyalelkét. Ez volt életem első gyásza, amikor másnap megtudtam. Reggel a szüleim megvizsgálták kissé a kutyus tetemét. Meglepő módon egy daganatot találtak — már kitapintható nagyságban — ugyanott, ahol a gyilkos rák nagyapámban is kifejlődött. A kutyát a kert végében eltemettük e gyümölcsfák alá, és reméltük, hogy egy ideig még nem lesz újabb temetés, hiszen nagyapám állapota javulni látszott. Hiú ábrándnak bizonyult. Alig néhány nappal Zsuzsi távozása után nagyapám szintén egyetlen nagy sóhajjal távozott az élők sorából. A kutya mintha megjósolta volna nekünk az elkerülhetetlent. Hogy miért és hogyan, azóta sem tudjuk. Zsuzsi váratlanul jött, ment, de örök nyomot hagyott bennem.
Most is talált kutyánk van, abszolút keverék, de a miénk, és nem árva, kóbor jószág.
U.i. A történet óta sok év telt el, az akkori kutyánk is elment már végelgyengülésben, békésen elaludt a kedvenc napozóhelyén. Őt még egész kicsi, csetlő-botló kölyökként találtam, és vittem haza. Hosszú évekig őrizte hűségesen a házat és a családot.
A kép illusztráció, forrása a kutyafajtak.hu, mert sajnos nem maradt fotóm Zsuzsiról.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei
Már rég hoztam hímzésmintát. Egy színes tavaszi virágkoszorú leszámolható rajzát találjátok ebben a bejegyzésben. Akár húsvéti dekorációnak is alkalmas.
Forrás: irisha-ira.gallery.ru
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei
Tegnap az udvaron tettem-vettem, körülöttem a két új "családtag" Maci és Topi rohangált, akik 4 hónapos kutyakölykök. A szomszéd néni a saját kutyáját sétáltatta és megállt beszélgetni. Elmesélt egy kis történetet, amiről úgy gondolom, hogy meg kell osztanom Veletek.
A történet a második világháborúból való, Budapesten, a VIII. kerületben történt. A bombázások miatt az emberek az óvóhelyeken húzták meg magukat. A néni családja, egyszerű szegény munkáscsalád, a két kutyájukat nem volt hajlandó kint hagyni, levitték magukkal őket is az óvóhelyre. Két közepes méretű keverék kutyus volt. A gazdik a saját szűkös élelmiszer készletükből adtak az állatoknak, ami éppen a túléléshez volt elég. Az óvóhely többi lakója önszántából a saját ételadagjából adott naponta 1-1 falatot a kutyáknak, hogy kibírják a támadások végéig és ne szenvedjenek. Az sok kis falatka sokra ment, a kutyák is életben maradtak, egészségesen. A gazdik a háború után nem feledkeztek meg a segítségről és ahogy tudták, mindenkinek viszonozták az akkori támogatást.
Nem akarok tanulságot írni, Rátok bízom, hogyan látjátok a történetet.
A kép illusztráció, nem a történetben szereplőket ábrázolja.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei
Feng shui szempontból: A kék a víz elem színe csakúgy, minta fekete, A víz visszatükrözi az ég kékjét. Mélye viszont sötétnek, feketének hat. A kék a megingathatatlan hatalom szimbolikus színe Mivel a kék csend, nyugalom és hűvösség, lecsillapítja a stressz által felborzolt idegeket.
A kék vonz a pihenésre, elmélkedésre. Mivel ezt a színt az éggel azonosítjuk, a transzcendentális gondolatokban való elmélyülésre is alkalmas. Általában a kék szín hidegséget sugároz, távolságtartást, ugyanakkor tiszteletet. Alkalmas színe lehet a hálószobának, amennyiben többnyire pihenésre használod. Szerelmi fészekbe nem ajánlott. Öltözködésben is nagyon kedvelt szín, talán mert reményt, vágyakozást fejez ki. Segít jobb hangulatra váltani.
A kékkel azonosítjuk az álmokat, a megbízhatóságot, a tisztaságot, a hűséget, vagyis egyértelműen pozitív szín. Árnyalataiban a világoskék a fiatalság, az ártatlanság színe. A sötétkék mélyebb jelentést, meditatív hajlamot takar.
Más szakemberek szerint: A kék az ég és a tenger színe. Szimbolizálja a reményt, a hűséget, a bölcsességet, bizalmat, az intelligenciát, a becsületet, az igazságot, és a mennyet.
A természetben megcsodálhatjuk az égszínkék égboltot, mely a vízben tükröződik. A kék szín jelképes jelentése: bölcsesség, intelligencia, hallhatatlanság, végtelenség, mélység, átszellemültség, sejtelmesség. Pszichológiai asszociáció: derűs, friss, könnyed (a légkör színe, áttetsző, szellős, távoli, csendes, nyugodt …
A kék szín fiziológiai hatása: megnyugtatja a szívdobogást, mérsékli a légzési ritmust, nyugtatólag hat, szellemi tevékenységre, introspektivitásra, koncentrálásra, befelé való irányultságra késztet- a békesség és a pihenés színeként jellemzik.
Kéket használunk a reklámokban, a tisztaságot jelképező szimbólumokban, a levegőhöz, vízhez, repüléshez kapcsolódó dolgokban. Kerüljük ezt a színt, az ételeket, sütést-főzést reklámozó feliratoknál.
A kék a férfiak színe; a tanulmányok szerint, ez erősen elfogadott közöttük. A sötétkék a bölcsességet, a szaktudást és a stabilitást jelenti; ez a kedvező szín az egység kifejezéséhez.
Források: Berente Ági Feng Shui az otthonomban (Vagabund Kiadó)
Joey Richardson brit művész és fafaragó szó szerint fából készít csipkét, bármily meglepő is a dolog.
Richardson egy fákkal körülvett kis farmon nőtt fel Anglia szívében, itt alakult ki benne a növények és az állatok szeretete és a hagyománytisztelet.
Igyekszik életben tartani az esztergálás hagyományos mesterségét. Tanítja is azokat a módszereket Angliában és Amerikában, amelyeket a műalkotásai során felhasznál: esztergálás, festés, textúrázás, hogy másokat is alkotásra inspiráljon.
"Saját stílusom magában foglalja mind a nőies - a finom és szép - és a férfiasabb - a nagy és merész vonalakat. E két szempont kombinálása szembetűnőbbé teszi a fa tapintható szépségét”- vallja Richardson
Forrás: viola.bz
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei
Ismét a 100 éves receptkönyből hoztam egy receptet, stílusosan a farsangi időszakhoz igazodva, az elmaradhatatlan fánk receptjét.
Három tojássárgáját, három deci langyos tejet, 12 dkg felolvasztott vajjal egy edényben összekeverünk. Legjobb, ha a langyos tejben, mielőtt az egészet összes kevertük volna, már előzőleg 2,5 dkg élesztőt felolvasztunk s aztán az egészet összehabarjuk és langyos helyen állni hagyjuk. Most egy mély porcellántálba 56 dkg nullás lisztet adunk, csipetnyi sót, egy evőkanálnyi porcukrot s végül a fenti keveréket beleöntve, fakanállal alaposan kidolgozzuk. Ha kemény, még egy kevés tejet adunk hozzá, de inkább valamivel keményebb legyen a tészta, mint tulságosan puha. Ha jól kidolgoztuk, akkor langyos helyen kelni hagyjuk, Vigyázni kell, hogy a tészta meg ne fázzék, Ha megkelt, lisztezett táblára öntjük, tenyerünkkel egyenlőre veresgetjük, fánkszuróval kiszaggatjuk, a nyujtódeszkára lisztezett ruhát terítünk, rárakjuk a kiszart tésztát és ujból kelni hagyjuk, mig mégegyszer olyan nagyra nő. A fánkokat (nem sokat egyszerre) forró zsírba tesszük, mégpedig a felső száradt részével lefelé, miközben mutatóujjunkkal a közepén alig észrevehetően kissé benyomjuk. Ha a fánkok a zsirban vannak, akkor befödjük a lábast s ha a fánkok egyik oldala már szép pirosra sült, akkor a villa segélyével a másik oldalára billentjük a fánkokat és befödetlenül a másik felét is megsütjük, majd kiszedve a zsírból, itatós papirosra rakva, vaníliás porcukorral meghintjük. Mikor a tésztát a főzőkanállal verjük, mindig igen apró és gyors tempóban kell verni, a főzőkanalat pedig nem szabad kirántani a tésztából verés közben.
A recept "Az uj idők receptkönyve" (pontosan így írják a címet) kiadványból származik, 1931-ből,
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei
Tudjátok, hogy nagy állat, főleg cicabarát vagyok. Találtam egy orosz festőt, aki külön sorozatot szentelt a macskáknak, főleg a vörös cicusoknak. Anton Gorcevich nem csak macskákat fest, hanem virágokat, fantáziavilágot és városi pillanatokat is.
A honlapján betekintetünk a műveibe: gorcevich.ru, de én most csak 22 vidám vörös cicát mutatok be belőlük. Derűs, elégedett orosz Garfieldok néznek vissza ránk a képekről, sajátos fantáziavilággal körítve.
Források: gorcevich.ru
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei