Ismét a 100 éves receptkönyből hoztam egy receptet, stílusosan a farsangi időszakhoz igazodva, az elmaradhatatlan fánk receptjét.

Három tojássárgáját, három deci langyos tejet, 12 dkg felolvasztott vajjal egy edényben összekeverünk. Legjobb, ha a langyos tejben, mielőtt az egészet összes kevertük volna, már előzőleg 2,5 dkg élesztőt felolvasztunk s aztán az egészet összehabarjuk és langyos helyen állni hagyjuk. Most egy mély porcellántálba 56 dkg nullás lisztet adunk, csipetnyi sót, egy evőkanálnyi porcukrot s végül a fenti keveréket beleöntve, fakanállal alaposan kidolgozzuk. Ha kemény, még egy kevés tejet adunk hozzá, de inkább valamivel keményebb legyen a tészta, mint tulságosan puha. Ha jól kidolgoztuk, akkor langyos helyen kelni hagyjuk, Vigyázni kell, hogy a tészta meg ne fázzék, Ha megkelt, lisztezett táblára öntjük, tenyerünkkel egyenlőre veresgetjük, fánkszuróval kiszaggatjuk, a nyujtódeszkára lisztezett ruhát terítünk, rárakjuk a kiszart tésztát és ujból kelni hagyjuk, mig mégegyszer olyan nagyra nő. A fánkokat (nem sokat egyszerre) forró zsírba tesszük, mégpedig a felső száradt részével lefelé, miközben mutatóujjunkkal a közepén alig észrevehetően kissé benyomjuk. Ha a fánkok a zsirban vannak, akkor befödjük a lábast s ha a fánkok egyik oldala már szép pirosra sült, akkor a villa segélyével a másik oldalára billentjük a fánkokat és befödetlenül a másik felét is megsütjük, majd kiszedve a zsírból, itatós papirosra rakva, vaníliás porcukorral meghintjük. Mikor a tésztát a főzőkanállal verjük, mindig igen apró és gyors tempóban kell verni, a főzőkanalat pedig nem szabad kirántani a tésztából verés közben.