Már rég hoztam hímzésmintát. Egy színes tavaszi virágkoszorú leszámolható rajzát találjátok ebben a bejegyzésben. Akár húsvéti dekorációnak is alkalmas.

Forrás: irisha-ira.gallery.ru

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei

Tegnap az udvaron tettem-vettem, körülöttem a két új "családtag" Maci és Topi rohangált, akik 4 hónapos kutyakölykök. A szomszéd néni a saját kutyáját sétáltatta és megállt beszélgetni. Elmesélt egy kis történetet, amiről úgy gondolom, hogy meg kell osztanom Veletek.

A történet a második világháborúból való, Budapesten, a VIII. kerületben történt. A bombázások miatt az emberek az óvóhelyeken húzták meg magukat. A néni családja, egyszerű szegény munkáscsalád, a két kutyájukat nem volt hajlandó kint hagyni, levitték magukkal őket is az óvóhelyre. Két közepes méretű keverék kutyus volt. A gazdik a saját szűkös élelmiszer készletükből adtak az állatoknak, ami éppen a túléléshez volt elég. Az óvóhely többi lakója önszántából a saját ételadagjából adott naponta 1-1 falatot a kutyáknak, hogy kibírják a támadások végéig és ne szenvedjenek. Az sok kis falatka sokra ment, a kutyák is életben maradtak, egészségesen. A gazdik a háború után nem feledkeztek meg a segítségről és ahogy tudták, mindenkinek viszonozták az akkori támogatást. 

Nem akarok tanulságot írni, Rátok bízom, hogyan látjátok a történetet.

A kép illusztráció, nem a történetben szereplőket ábrázolja.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei

Feng shui szempontból: A kék a víz elem színe csakúgy, minta fekete, A víz visszatükrözi az ég kékjét. Mélye viszont sötétnek, feketének hat. A kék a megingathatatlan hatalom szimbolikus színe Mivel a kék csend, nyugalom és hűvösség, lecsillapítja a stressz által felborzolt idegeket.

A kék vonz a pihenésre, elmélkedésre. Mivel ezt a színt az éggel azonosítjuk, a transzcendentális gondolatokban való elmélyülésre is alkalmas. Általában a kék szín hidegséget sugároz, távolságtartást, ugyanakkor tiszteletet. Alkalmas színe lehet a hálószobának, amennyiben többnyire pihenésre használod. Szerelmi fészekbe nem ajánlott.  Öltözködésben is nagyon kedvelt szín, talán mert reményt, vágyakozást fejez ki. Segít jobb hangulatra váltani.

A kékkel azonosítjuk az álmokat, a megbízhatóságot, a tisztaságot, a hűséget, vagyis egyértelműen pozitív szín. Árnyalataiban a világoskék a fiatalság, az ártatlanság színe. A sötétkék mélyebb jelentést, meditatív hajlamot takar.

Más szakemberek szerint: A kék az ég és a tenger színe. Szimbolizálja a reményt, a hűséget, a bölcsességet, bizalmat, az intelligenciát, a becsületet, az igazságot, és a mennyet.

A természetben megcsodálhatjuk az égszínkék égboltot, mely a vízben tükröződik. A kék szín jelképes jelentése: bölcsesség, intelligencia, hallhatatlanság, végtelenség, mélység, átszellemültség, sejtelmesség. Pszichológiai asszociáció: derűs, friss, könnyed (a légkör színe, áttetsző, szellős, távoli, csendes, nyugodt …

A kék szín fiziológiai hatása: megnyugtatja a szívdobogást, mérsékli a légzési ritmust, nyugtatólag hat, szellemi tevékenységre, introspektivitásra, koncentrálásra, befelé való irányultságra késztet- a békesség és a pihenés színeként jellemzik.

Kéket használunk a reklámokban, a tisztaságot jelképező szimbólumokban, a levegőhöz, vízhez, repüléshez kapcsolódó dolgokban. Kerüljük ezt a színt, az ételeket, sütést-főzést reklámozó feliratoknál.

A kék a férfiak színe; a tanulmányok szerint, ez erősen elfogadott közöttük. A sötétkék a bölcsességet, a szaktudást és a stabilitást jelenti; ez a kedvező szín az egység kifejezéséhez.

Források: Berente Ági Feng Shui az otthonomban (Vagabund Kiadó)

lelkititkaink.hu

napfenyes-szinek.hu

Joey Richardson brit művész és fafaragó szó szerint fából készít csipkét, bármily meglepő is a dolog.

Richardson egy fákkal körülvett kis farmon nőtt fel Anglia szívében, itt alakult ki benne a növények és az állatok szeretete és a hagyománytisztelet.

Igyekszik életben tartani az esztergálás hagyományos mesterségét. Tanítja is azokat a módszereket Angliában és Amerikában, amelyeket a műalkotásai során felhasznál: esztergálás, festés, textúrázás, hogy másokat is alkotásra inspiráljon.

 "Saját stílusom magában foglalja mind a nőies - a finom és szép - és a férfiasabb - a nagy és merész vonalakat. E két szempont kombinálása szembetűnőbbé teszi a fa tapintható szépségét”- vallja Richardson

Forrás: viola.bz

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei

Ismét a 100 éves receptkönyből hoztam egy receptet, stílusosan a farsangi időszakhoz igazodva, az elmaradhatatlan fánk receptjét.

Három tojássárgáját, három deci langyos tejet, 12 dkg felolvasztott vajjal egy edényben összekeverünk. Legjobb, ha a langyos tejben, mielőtt az egészet összes kevertük volna, már előzőleg 2,5 dkg élesztőt felolvasztunk s aztán az egészet összehabarjuk és langyos helyen állni hagyjuk. Most egy mély porcellántálba 56 dkg nullás lisztet adunk, csipetnyi sót, egy evőkanálnyi porcukrot s végül a fenti keveréket beleöntve, fakanállal alaposan kidolgozzuk. Ha kemény, még egy kevés tejet adunk hozzá, de inkább valamivel keményebb legyen a tészta, mint tulságosan puha. Ha jól kidolgoztuk, akkor langyos helyen kelni hagyjuk, Vigyázni kell, hogy a tészta meg ne fázzék, Ha megkelt, lisztezett táblára öntjük, tenyerünkkel egyenlőre veresgetjük, fánkszuróval kiszaggatjuk, a nyujtódeszkára lisztezett ruhát terítünk, rárakjuk a kiszart tésztát és ujból kelni hagyjuk, mig mégegyszer olyan nagyra nő. A fánkokat (nem sokat egyszerre) forró zsírba tesszük, mégpedig a felső száradt részével lefelé, miközben mutatóujjunkkal a közepén alig észrevehetően kissé benyomjuk. Ha a fánkok a zsirban vannak, akkor befödjük a lábast s ha a fánkok egyik oldala már szép pirosra sült, akkor a villa segélyével a másik oldalára billentjük a fánkokat és befödetlenül a másik felét is megsütjük, majd kiszedve a zsírból, itatós papirosra rakva, vaníliás porcukorral meghintjük. Mikor a tésztát a főzőkanállal verjük, mindig igen apró és gyors tempóban kell verni, a főzőkanalat pedig nem szabad kirántani a tésztából verés közben.

Tudjátok, hogy nagy állat, főleg cicabarát vagyok. Találtam egy orosz festőt, aki külön sorozatot szentelt a macskáknak, főleg a vörös cicusoknak. Anton Gorcevich nem csak macskákat fest, hanem virágokat, fantáziavilágot és városi pillanatokat is.

A honlapján betekintetünk a műveibe: gorcevich.ru, de én most csak 22 vidám vörös cicát mutatok be belőlük. Derűs, elégedett orosz Garfieldok néznek vissza ránk a képekről, sajátos fantáziavilággal körítve.

Források: gorcevich.ru

artnow.ru

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei

Ma van Mikszáth Kálmán születésének 170. évfordulója, akit a nagy palóc mesemondóként szoktak emlegetni, ezért úgy gondoltam, hogy ebből az alkalomból egy talán kevéssé ismert, aranyos rövid történetét osztom meg veletek.

A szerencse kereke (1886)

Jóllehet az élelmes reklám már a szerencse hollétét is nyilvánosságra hozta, hogy „Isten áldása Kohnnál Szegeden” - azért meg lehet azt néha találni egyebütt is.

Egészen véletlen, hol és hogy jön össze vele az ember. Némelykor Kohn úr sem szükséges hozzá.

Mert mindenféle alakban jár Fortuna őnagysága. Néha szép kisasszonnyá lesz, aki a farsangi bálokon beléd szeret és hozzád megy. És persze nagy hozománya van. Ha gazda vagy, eső képében is meglátogathat, ha hivatalnoknak szánt végzeted, s ő mégis kacsintani akar reád, belebújik a patrónusaid mosolyába. Szóval kitanulhatatlanok az útjai. Azért hiszem, hogy asszony.

De mégis a legtermészetesebb, legszeretetreméltóbb a saját ruhájában, ahol igazi eklat-val fordíthatja rád rózsaszín szaruját, ahonnan csövestül ömlik az áldás. De hogy ilyen módon lehessen hozzá szerencsénk, ahhoz már Kohn kell.

Egy ilyen Kohnnak a boltja volt az alábbi épületes eset színhelye.

Egy úr állított be mintegy három hét előtt, s azt kérdezte a kereskedőtől (nevezzük Kohnnak), hogy van-e ilyen és olyan sorsjegye (nevezzük trachama sorsjegynek).

Kohn úr készségesen tolja eléje a sorsjegyeket.

- Igenis vannak. Méltóztassék!

A belépő úr átnézi izgatottan a papírokat, és kedvetlenül mondja:

- Sajnálom, itt nincs meg az a szám, amelyik nekem kellene.

- Sajnálom - viszonzá Kohn úr a kezeit dörzsölgetve. - Pedig méltóztassék elhinni, hogy az mindegy.

Az idegen úr a fejét rázva dohogja:

- Nem, nem. Nekem a 48-as szám kellene. Minden áron ez kellene.

- Sajnálom.

- Nem sajnálom érte a pénzt.

Nincs az a Kohn a világon, aki erre fel ne üsse a fejét.

- Hátha meg lehetne szerezni?

- Próbálja meg az úr, s én szívesen megfizetem kétszeresen is.

- Utánajárok, s ha lehetséges, egy hét alatt itt lesz a sorsjegy. Tessék talán egy hét múlva erre fáradni.

- Eljövök.

Egy hét múlva csakugyan bejött az idegen a jegy után tudakozódni.

- Megvan! - kiálta örömmel a kereskedő. - A pontosság az első a világon. Ha a Kohn cég valamit megmond, az meg van mondva, uram. Kikerítettük.

Az idegen férfiú látható megelégedéssel nézte meg a sorsjegyet.

- Igen, a 48-as - mormogá. - Ennyit mondtam. Ez az!

S a legnagyobb készséggel fizette ki nemcsak az árát, hanem a kövérre számított utánajárási költségeket is. Tetejébe még Kohn úr kezeit is megrázta az ajtóban, s hálás hangon mondá:

- Köszönöm, uram, nagyon köszönöm.

- Íme egy bolond - jegyezé meg Kohn úr a segédnek. - A világ tele van az effajta csodabogarakkal. Azon az áron két sorsjegyet vehetett volna.

Hanem bezzeg meghökkent és elhűlt Kohn úr nehány nap múlva, mikor a »Mercur« közlöny meghozta a trachama sorsjegyek nyerőszámait, s mindjárt elöl ott villogott az eladott sorsjegy száma: a 48.

A legelső inast, aki legközelebb állott mellette, úgy ütötte nyakon, hogy az a pudli alá szédült.

- Milyen eset! - kiáltá. - Hát lehetséges ez? Mert hogy valaki véletlenül nyer, az semmi. De ez az ember tudta. Egész bizonyosra kereste a 48-as számot. És ez a szám a kezem közt volt. Itt tartottam. Oda sem kellett volna adnom.

És ezzel olyan méregbe jött, hogy a másik inast is nyakon ütötte (azoknak ugyan beütött a trachama-húzás!).

Egész nap nem ment ki az eszéből. Töprengett a megfoghatatlan eseten.

„Hogyan tudhatta az az ember? Kiszámította volna? Talán maga az Orlice volt, vagy a nagy Mihalik. De nem, bolondság, hisz ez lehetetlen, és mégis... tudta, tudnia kellett... mért ragaszkodott volna máskülönben éppen a 48-as számhoz?”

Valóban megfoghatatlan volt, s oly rendkívüli eset, aminő még soha elő nem fordult vele, pedig már harminc éve árulja a sorsjegyeket.

Izgatottsága a végsőig volt fokozva, midőn megnyílt az ajtó, s egykedvű arccal lépett be a szerencsés idegen a „Mercur” után tudakozódni: ha megjelent-e már?

- Ön nyert! - hörgé Kohn. - Ön nyert!

- Tudtam előre! - felelte az idegen hidegvérrel.

- A második treffert ütötte meg.

- Nos, az igen szép. Ötvenezer forint. Hadd lássam csak...

Megnézte a nyerő számokat, s aztán zsebébe tette a lapot olyan nyugalommal, mintha semmi sem történt volna vele.

A kereskedő egyre jobban ámult-bámult.

- Uram! - kiáltá. - Egy nagy kérésem volna önhöz.

- Szívesen, uram, parancsoljon. Hiszen önnek köszönhetem a dolgot. Ha ön nem szerzi meg...

- Nem kívánok semmi egyebet, mint hogy közölje velem a titkát, mi vezette arra, mi adta önnek azt a sejtelmet?

- Több volt, tudat volt.

- Az a tudat, hogy a 48-as szám lesz a nyertes?

Az idegen mosolygott.

- Nagyon egyszerű az egész. Elmondom őszintén. Ahogy a Mária Valéria utcán jövök, föltekintettem egy nagy ház bizonyos ablakára, ahonnan az a leányka szokott néha kinézni, akit szeretek, s akit hozzám nem adtak a szegénységem miatt. Egy sajátságos konvulzív köhögési roham fogott el, éppen abban a percben, ahogy föltekintettem, s a szemembe tolult könnyek szivárványán összefolyt minden tárgy előttem, s úgy rémlett egy percig, hogy minden ablakból hét kis macska néz le rám. Egy gondolatom támadt, mely meggyőződésemmé vált, mihelyt megfogamzott. Megolvastam az ablakokat, hét volt. Nos, legott benyitottam az ön boltjába. És, mert hétszer hét negyvennyolc, kértem öntől a 48-as sorsjegyet. Így történt az egész.

...Most aztán nem bámult többé a kereskedő.

Látta, hogy a szerencse nem változott meg, most is a régi, aki eddig volt.

Még azt sem kívánja meg attól, akihez hozzászegődik, hogy az egyszeregyet tudja.

 Forrás: mek.oszk.hu

Biztosan sokan emlékeztek még erre:

Én vagyok a híres egyfejű
A nevem is ennyi csak: Süsü
De én egyiket se bánom
Egyfejűként élem a világom 

(Süsü dala, részlet)

Egy orosz hölgy szintén egyfejű sárkányokat nemezel, hiszen a mesebeli hétfejű sárkány nem minden kultúrkörben elterjedt, többnyire beérik egy fejjel (pl. az Így neveld a sárkányodat animációs film)

Alena Bobrova egyedi sárkányokat nemezel, igyekszik mindegyiknek saját karaktert adni. A művészt a vad természet ihleti meg, és azt vallja, hogy "még egy kis piros bogyó is ötletet adhat egy új játékhoz”

Íme Süsü egyfejű rokonságának néhány tagja:

Forrás: boredpanda.com

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei

Hogy hol van Tündérország?

Egy olyan óriási aranykapu mögött, melyre csak akkor bukkanhatsz rá, ha igazán hiszel a tündérek létezésében. Ha megtalálod, és kitárod az ajtaját egy csodálatos, színpompás tündérkert közepébe csöppensz. Ahol Rózsapalotában lakik a tündérkirálynő és szebbnél szebb virágházaikban a pajkos tündérlányok.
Ha most kukkantanál be, láthatnád, milyen nagy a sürgés-forgás, mindenki a házacskáját takarítja, szépíti, cicomázza. Lelkesen nyüzsögnek, térülnek-fordulnak, hiszen hamarosan itt a virágkarnevál ideje, amikor kiválasztják, kinek a viráglakja a legszebb. Az izgatott készülődés közepette a tündérek hajba is kapnak. Mindannyian saját otthonuk szépségével kérkednek és magukat dicsérik, amitől felbolydul egész Tündérország nyugodalma.
- Hiába minden igyekezeted, Nárcisz tündér, akkor is az én házam a leggyönyörűbb! – bosszantja őt a Tulipán tündér.
- Te csak azt hiszed! Mert az én házam pompájának párja nincs tündérkertben. –feleli nevetve Nárcisz tündér.
- Feleslegesen vitatkoztok, –szól közbe a Liliom tündér – hiszen mindenki tudja, hogy az enyémnél keresve sem találni szebbet.
Olyan éktelen lármát csapnak, hogy tündérkert legszélsőbb szegletében is hallani a veszekedésüket. A csendes, barátságos Levendula tündér barátai megbékítésére siet.
- Ne veszekedjetek, hisz mindhármatoknak oly pompás, illatos háza van, hogy Tündérország egész népe a csodájára jár. Még a bogarak is irigykednek egymásra, ha valamelyikük vendég lehet nálatok.
- Milyen igazad van, – vág közbe a Tulipán tündér – majd a bogarak megmondják, kié a legszebb mind közülünk. Kérdezzük meg őket!
Éppen akkor szállt le megpihentetni egy katicabogár a közeli fűszál hegyére. A tündérek rögvest körbeállták.
- Katicácska, szerinted kinek van a legszebb háza? –szegezték neki a kérdést.
- Én, a tulipánt szeretem a legjobban, hisz telt kelyhe megvéd, ha esik az eső, szirmai pedig oly tündöklően pirosak, mint az én szárnyaim. – felelte határozottan, amitől a Tulipán tündér nagyon elégedett lett. Boldogságát csak a méhecske zümmögése zavarta meg, aki éhesen zsongta körbe a Nárcisz tündér otthonát.
- Miért a Nárcisz házától gyűjtőd a virágport, mikor katicácska szerint az én házam sokkal szebb az övénél? – kérdezte dühösen a Tulipán tündér.
- Számomra a Nárcisz a legszebb, hiszen olyan sárga színben pompázik, mint amilyen én is vagyok. Nyitott kelyhéből pedig annyi édes, illatos virágport vihetek a kaptárba, amennyit csak elbírok, és ezért a méhkirálynő nagyon megdicsér. – lelkendezett a méhecske.
A Nárcisz tündér nagyon büszke lett az elismerő szavak hallatán, de az ő öröme sem tartott sokáig. Alig repült el a méhecske, mikor a virágok között cikázva feltűnt egy tarka szárnyú pillangó, és a Liliom szirmán landolt.
- Az én virágporom kóstold meg, mert az enyémnél ízletesebbet sehol sem találsz, és tőlem még a kilátás is csodálatos. – csalogatta a Nárcisz tündér magához a pillangót.
- Köszönöm, de szerintem a liliomról tárul a legszebb látvány. Róla az egész kertet belátni, hiszen ő a legkecsesebb, legmagasabb virág köztetek. Virágnektárja pedig oly aromás, melynél finomabbat még sosem kortyoltam. – válaszolta a pillangó és tele szívta magát az édes nedűvel.
A Liliomtündér diadalmasan felnevetett, amikor sírva érkezett meg közéjük a Százszorszép tündér a Rózsapalotától.
- Elmarad a karnevál! – hüppögi könnyeit törölgetve. Mindannyian a kis tündérlány vigasztalására sietnek, és már senkit sem érdekel az előbb még oly fontosnak tűnő versengés a szépségért. - Az egész Rózsapalotát ellepték a hangyák, a friss hajtásokat a levéltetvek dézsmálják, a függönyöket a molylepkék rágják szét. Hiába minden, lehetetlen elűzni őket, így nincs hol megtartani a karnevált. A Tündérkirálynő naphosszat csak keservesen zokog, amitől szörnyű fejfájás gyötri és már aludni sem tud miatta. - meséli végtelen panaszossággal a tündérke.
Levendula tündér a szörnyűségek hallatán, azonnal hazasiet, és levendula házának legszebb és legerősebb hajtásaival a palotába indul. Közeledtét már messziről megérzik a hangyák, tetvek, és a molylepkék, akik az erős, fűszeres illat hatására olyan gyorsan menekülnek, mintha soha ott sem lettek volna. A tündérkirálynő kitekintve a palota ablakán megpillantja a közeledő Levendula tündért, kezében a lila, apró virágzatú ágakkal. Azonnal a fogadására siet és hálásan köszönti:
- Isten hozott a palotámban, kedves Levendula tündér! Köszönöm neked, hogy a segítségemre siettél, és elűzted a kártevő bogarakat!
- Igazán nem tesz semmit, szívesen tettem! –feleli szerényen a Levendula tündér. Most viszont pihenned kellene, mert holnap nagy nap vár ránk, kezdődik a karnevál!
- Igazad van, de szörnyen hasogat a fejem, s nem jön álom a szememre!- válaszolja panaszosan a királynő.
- Majd én segítek rajtad! – nyugtatgatja a kis tündér. Azonnal forró fürdővizet készít a királynőnek, amibe levendulaolajt csepegtet, a fejfájására pedig egy édes levendula teát is főz. Végül, hogy békésen aludjon, a párnája alá rejt pár ágat háza ékességei közül.
Reggel a királynő kipihenten, boldogan ébred. Kezdetét veheti hát a három éjjel, három napig tartó mulatság. Így vált a kedves, önzetlen Levendula tündér a kert megmentőjévé, otthonát pedig Tündérország lakói a legszebb és leghasznosabb virágháznak választották.

Forrás: mesekertovi.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei

Kirsten Chursinoff egy kanadai alkotó, aki Vancouverben él, és művészien közelíti meg a témáit, amit tűvel és textillel varázsol elénk, többféle technikát ötvözve. A műveit a természet ihleti.

A madarak, virágok és a táj ábrázolások a kézzel hímzett öltések, vagy szabad gépi tűzéssel készülnek. Az alap szövet steppelt vagy tűnemezelt. Sok időt tölt különböző új öltéstípusok elsajátításával, és albumok, könyvek lapozgatásával ihletet. témát keresve.

Amikor nem alkot, akkor két gyermekét neveli.

Forrás: vsemart.com

kirstensfabricart.blogspot.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei