Rifania - Anna Fadeeva babavilága
Gondolom már sokan rájöttetek, hogy én soha nem fogok felnőni igazán. Ma is egy babakészítőről mesélek, és bemutatom néhány munkáját.
Anna Fadeeva művészeti tanulmányokat folytatott Nyizsnyij Novgorodban, itt is diplomázott design szakon.
A babákat 5 éve kezdte készíteni először hobbi szinten, de mára már ez a fő foglalkozása. A drága, gyűjtői daraboktól az apróbb játékokig és ajándéktárgyakig terjed a repertoárja. A babák egyéniségek, és egyediek, és ezzel a vásárlók tisztában is vannak. Anna művésznek vallja magát, aki nem készít soha két pontosan egyforma darabot. A babák finomak, kecsesek, mondhatni arisztokratikusan kifinomultak, minden részletük aprólékosan kidolgozott.
A babák megvásárolhatóak (bár nem olcsó darabok) és több nemzetközi kiállításon is megtekinthetőek.
Forrás: rifania.ru
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg, és csatlakozz a Facebookon is: Kunigunda Kincsei
A Feng Shui 4000 éves múltra tekint vissza, amit Kínában hétpecsétes titokként kezeltek, és tulajdonképpen az elrendezés kínai művészete A szó jelentése: szél és víz.
A chi a Feng-shui legfontosabb fogalma. A chi az életenergia, amely áramlásaival körülvesz bennünket. "A chi olyan, mint az áramló szél, pozitív, amikor szabadon áramlik, fénybe vonva mindent, amit megérint" (Li Pak Tin). A chi azonban negatív energiává válik, ha megreked egy sötét sarokban, vagy az épületek, falak, bútorok akadályozzák a szabad áramlását. A chi szintén ártóvá válik, ha egy egyenes mentén - pld: út, folyosó - túl gyorsan folyik végig. A képen látható szobában például nem tud akadálytalanul áramlani a chi.
A Feng-shui szakértő a jó és ártó chi áramlásokat próbálja felderíteni, és szabályozni, úgy hogy javítsa a terület adottságait és ezzel együtt az ott lakó emberek chijét is. Az ember chije az életerő, amely velünk van a születéstől a halálig. A chi áramlása a testben meghatározza viselkedésünket, más emberekhez való viszonyunkat és egészségünket is.
Szilveszter Szent Szilveszter pápa (mh. 335) ünnepe. Az óév utolsó napja félünnep. Tilos a mosás, ruha-teregetés, mert a családból kihalna valaki. Szemetet ugyanúgy nem visznek ki, mint Karácsonykor, mert a szerencsét vinnék ki a házból. Estéjén szokásos a jövőfaggató ólomöntés. Éjféli óraütésre elfújják a gyertyát, s csak a tizenkettedikre gyújtják meg ismét. 12 órakor ki-ki megnézi a falon árnyékát, aki nem találja a magáét, az meg fog halni az új évben. Azt tartják, a Szilveszter-napi álom beteljesedik.
Január 1, Újév, kiskarácsony napja, Jézus körülmetélésének ünnepe. A régi rómaiak március 1-jével kezdték az évet, ezt az időpontot Julius Caesar január 1-jére helyezte, a keresztény korban január 6-ra, a IV. században pedig december 25-re tették át az újév kezdetét. XIII Gergely pápa 1582-es naptárreformja január 1-jét jelölte ki a naptári év kezdetéül, az egyházi évet 
viszont advent első napjától számítják. Ezért a fenti időpontok mindegyikéhez kapcsolódnak újévi szokások. Désen és Jászberényben éjféli óraütéskor a székről a földre ugorva szöknek át az újévbe, lehetőleg pénzt szorítva kezükben, Tordán reggel bő áldást kívánva búzát szórnak a meg alvókra. Somogyban a gazda, hogy baj ne érje a házat, nagy fejszére ülteti a feleségét, Göcsejben napfeljöttekor piros almáról mosdanak, hogy szépek és egészségesek legyenek, A székelyeknél ezüstpénzről itatják a marhát, hogy kár ne essék benne; az ollók, gerebenek száját egész nap zárva tartják: a vadak szája is egész évben csukva lesz. 
Elterjedt szokás, hogy ilyenkor lencsét, babot főznek: sok pénzük legyen, Újévkor malacot jó enni, mert az előretúrja a szerencsét, de szárnyast nem szabad, mert az hátrafelé kaparja, s nyulat sem, mert az meg elfut vele. Ahogy az újév kezdetén viselkedik az ember, amit ekkor csinál, ami ekkor történik vele, az és úgy jellemzi majd az egész évet, Igyekszik is mindenki jóllakni, vígan lenni, civódást, veszekedést kerülni, pénzt nem kiadni, sőt, ha lehet, kapni és így tovább. Ha férfi az első látogató, szerencsés esztendő várható. Azt tartják, hogy az ó-és újév közötti éjjelen született gyerekből nagy úr válik.
15 deka jó minőségű főtt és reszelt, vagy szitán áttört burgonyát, 15 deka vajat, 15 deka lisztet és 10 deka reszelt parmezánt, sót és egy jó késhegynyi édes, nemes rózsapaprikát jól összegyúrunk és három órán át hűvös helyen pihentetjük, aztán kinyújtjuk kisujjnyi vastagra és hat centiméter hosszú rudacskákat vágunk ki belőle (forró késsel!), bekenjük tojássárgájával és behintjük egy rész parmezán sajttal és egy rész köménymaggal. Ugyanezt pogácsaformában is el lehet készíteni. Sárgára sütjük és melegen tálaljuk.
