Hosszú ideje nem mutattam be alkotót a blogban. Eddig túlnyomó részt külföldi tehetségeket, ügyes kezű alkotókat mutattam be. A járvány lecsengése után újraélesztettem egy olyan oldalt, ahol magyar vállalkozók, alkotók mutatkozhatnak be. Itt találkoztam Molnárné Győri Barbara óvodapedagógus munkáival. 

A termékeiről így ír a Facebook oldalán: „…általam kitalált és elkészített fejlesztőjátékokat, szerepjátékhoz való eszközöket, és sok sok tűvel és cérnával készült csodát szeretnék bemutatni nektek. Egyedi tervezésű textiljátékok 0-99 éves korig. Termékeimet varrógéppel és kézi varrással készítem.”  https://www.facebook.com/barbysagok 

A termékek nagyon élethűek, a gyerekeknek megadja azt az érzést, hogy pont úgy vásárolhatnak, főzhetnek vagy tálalhatnak, mint a nagyok. De inkább meséljenek a képek.

További hazai alkotókért kövesd a Hazai vállalkozók és alkotók oldala nevű közösséget.

Be kell vallanom, hogy a most következő képeket többször alaposan, nagyítva is megnéztem, mert nem hittem el, hogy valóban textilből, foltvarrás (quilting) technikával készültek. Amikor pedig még az is kiderült, hogy egy férfi készíti ezeket a lenyűgöző alkotásokat, még jobban megdöbbentem. A Facebook oldalán azt olvastam, hogy több ezer textildarabkából készül el egy-egy mű.

Az alapszövet  előkészítése után, Danny felvázolja a képet (állatok, emberek, virágok, jelenetek), amit majd a tervezőfalon dolgoz ki a  stúdiójában Kaohsiungban, Tajvanon. Fényképek alapján dolgozik (a művei, szó szerinti fordításban: paplanjai, egyenesen a fotorealisztikus néven ismert művészeti műfajba tartoznak, amelyben a művész megpróbál egy fényképet a lehető legreálisabb módon egy másik adathordozón létrehozni). 

Két pillanatkép a stúdióból.

Amikor az alkotások kikerülnek a művész keze alól, kiállítótermekbe is eljutnak. Az USA-ban több kiállítása is volt már.

Most pedig néhány a csodálatos képekből.

Mindig nézegetem a különböző fórumokon a különböző kézműves alkotásokat, részben ihletet merítek, részben csak gyönyörködöm bennük (és bevallom, néha kicsit irigykedem). Elena Noel gyöngymunkáit véletlenül láttam meg, egy sorozatot mutattak be a kedvenc témájáról a baglyokról. Gyönyörű, igényes, precíz munkák és bonyolult munkák. kíváncsi lettem, hogy milyen más alkotásokat készít még. Bemutatom milyen egyedi alkotásokat találtam még és persze megmutatok néhányat a baglyokból is.

Alig egy hónap és itt a húsvét. Aki szeret kézzel készül dekorációt vagy ajándékot készíteni az ünnepre, annak most egy letölthető keresztszemes mintát hoztam. A képre kattintva megnyílik Pdf-ben a részletes minta (angol nyelven).

A howlitot remekül lehet használni az ékszerekhez: egyszerű, letisztult, női és férfi ékszer is készülhet belőle, jól kombinálható más kövekkel. A praktikus külsőhöz sok-sok pozítív testi és lelki hatást társítanak a szakirodalmakban.

Testi vonatkozásban: a howlit magnézium tartalmának köszönhetően oldja a görcsös fejfájást és megnyugtatja a szervezetet. Zsírégető hatása van, mivel felgyorsítja a zsíranyagcseréjét a szervezetben, így nélkülözhetetlen segítség lehet a fogyókúrázók számára. Segíti a magnézium felszívódását, egyensúlyban tartja a szervezetben a kalciumszintet és kiválóan alkalmazhatjuk rosszullétek esetén is. Méregteleníti a szervezetet és semlegesíti a testszagot. Gyógyítja a csontok és a fogak betegségeit. Izomlazító hatása van, segíti a gyomor működését, gátolja a véralvadást, rugalmassá teszi az érfalakat, megelőzi az érelmeszesedést és tágítja a koszorúereket. Jótékony hatása van az epekőre és gyógyítja a prosztataproblémákat is.

Lelki-szellemi vonatkozásban: létünk önálló irányításának a köve, kiteljesíti az önkifejezést. Segíti előző életeink reinkarnációink feltárását. A howlitnak rendkívüli a nyugtató hatása. A párna alá téve kitűnő ellenszere az álmatlanságnak, különösen akkor, ha ezt a túlzottan igénybe vett agy okozza. Türelemre tanít, és segít megszüntetni a dührohamot és a fékezhetetlen haragot. Egy darabot a zsebünkbe téve elnyeli a haragunkat, és bármit, ami ellenünk irányul. Lehetővé teszi a gáncsoskodásra és az önzésre való hajlam legyőzését, erősíti a pozitív jellemvonásokat. Nyugodt és értelmes kommunikációra ösztönöz. Erősíti az emlékezetet és serkenti a tudásszomjat.

Megnyugtatja a zavaros érzelmeket, különösen azokat, amelyeket az előző életek okozzák. Felbontja azokat a kötődéseket, amelyek a régi érzelmeket a jelenlegi élethez láncolja.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Tavaly már ötödik alkalommal rendezték meg a nemzetközi tájfotó versenyt, amire Kanadától Szlovákiáig, Ausztráliától Norvégiáig érkeztek nevezések. A legjobb fotókat egy hatfős zsűri választotta ki. A korábbi évekből a verseny honlapján a 101 legjobb nézhető vissza az archivumban. Természetesen megnéztem a legutóbbi vereseny magyar vonatkozását. A verseny kiadványában helyet kapott egy magyar fotós is, Dvornik Gábor, először az ő képét mutatom meg:

És most nézzünk meg húsz díjnyertesfotót.

© “Autumnal Abstract,” Paul Marcellini (USA), Winner, International Landscape Photograph of the Year  

© “Falling Down I,” Ann Kristin Lindaas (Norway), Winner, The Exemplary Tree Award  

© Pindan shoreline, near Broome, Western Australia. Mat Beetson (Australia)  

© Red Sand Garden (Royal Botanic Gardens), Cranbourne, Victoria, Australia. Peter Virag (Australia)  

© “Blue Ribbons,” Chris Byrne (USA), Winner, The Abstract Aerial Award  

© “Twisted Forest,” Adam Gibbs (Canada), Winner, International Landscape Photographer of the Year  

© “Singled Out,” Greg Boratyn (USA), 2nd Place, International Landscape Photographer of the Year  

© White Mountains National Forest, New Hampshire, USA. Matt MacPherson (USA).  

© Mount Bromo, Jawa, Indonesia. Callie Chee (Australia)  

© Grosser Rachel, National Park Bayerischer Wald, Bavaria, Germany. Lukáš Veselý (Czech Republic)  

© Keetmanshoop, Namibia. Andrey Omelyanchuk (Russian Federation)  

© “Imperial Dunes,” Greg Boratyn (USA), 2nd Place, International Landscape Photographer of the Year  

© Southern USA. Thorsten Scheuermann (USA)  

© South East coast of Australia. Warren Keelan (Australia)  

© “Alone,” Roberto Marchegiani (Italy). 3rd Place, International Landscape Photograph of the Year  

© “Frozen Giants,” Ignacio Palacios (Australia), Winner, The Snow and Ice Award  

© Eastern Sierra, California, USA. Cindy Lee Hoover (USA)  

© Trees a Crowd,” Adam Gibbs (Canada), Winner, International Landscape Photographer of the Year  

© Narvtinden, Lofoten, Norway. Daniel Laan (The Netherlands)  

© “The Archer,” Miles Morgan (USA), 2nd Place, International Landscape Photograph of the Year  

Forrás: International Landscape Photographer

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Tavaszi nagytakarítás volt a privát levelezésemben is és megtaláltam egy 2009 októberében írt kis cikkemet, amit részben álmodozásból, részben az akkori valós érzéseimből és tudásomból gyúrtam. Nem is emlékszem már, hogy mi volt a pályázat témája amire írtam. 

Közel 10 év telt azóta, akkor még nem sokat tudtam a pánikbetegségről sem, azt meg nem is hittem volna, hogy pár év múlva az életem része lesz. Ahogy újraolvastam amit akkor írtam, rájöttem, hogy az elmúlt évek sok-sok nehézsége után is megmaradt, hogy sokkal többre képes egy ember, mint hinné. Van mélypont, esünk depresszióba, veszítünk el örökre számunkra fontos embereket. Ami ironikus az időzítében, hogy ismét tovább kellene lépnem a főállásomból, mert már túl rég vagyok ugyanott.

Íme, néhány évvel azelőtt, mielőtt Kunigunda "megszületett" az alábbiakat írtam:

Mézzé vált élet

Régen savanyú ember voltam, ezt akkor még nem tudtam, csak utólag derült ki. Nem értem, miért nem szólnak időben az embernek az ismerősei, csak utólag. Vagy önhittségünkben nem halljuk meg a szavaikat, nem akarunk tudomást venni arról, ami bántó lenne? De most már mindegy. Sok mindent tapasztaltam meg azóta, és csak most kezdem érteni az eseményeket. Most kezdek eszmélni, érteni.

Azt már igen korán felfedeztem, hogy nem vagyok jó helyen. Felnőtt lettem, álmaim városában élet, de hogyan. Nem voltam elégedett és mégis csak sodródtam, nem haladtam sehová. Még álmodozni se tudtam igazán. Nem volt cél, álom, vízió, csak a sodródás. Nagyon lassan indultam el, botladozva, tapogatózva. Az első, ami kapaszkodót jelentett, az a Feng Shui volt, az ősi keleti művészet, amely az emberért van és a jobb életért.

Akkor még csak azt tudtam, hogy jobb életet akarok, de hogyan, miből, azt nem tudtam elképzelni sem. És jöttek sorra a dolgok a térrendezéstől a nemesköveken át az illóolajokig. Az ezotéria mindig is izgatott, ki tudja, talán lappang bennem valami földön túli. Tettem elméleti kiruccanásokat a mágia felé is, de túl vadregényes nekem az a táj. A komoly változás időpontját nem tudom felidézni, sőt azt sem merném állítani tudatosan, hogy munkált bennem a csupa nagybetűs VÁGY, pedig így lehetett, de valahol ott nagyon belül munkálkodott. A munkám nem tett boldoggá, kellet hát valami más jellegű sikerélmény. Ha a világot nem tudom megváltoztatni, megváltoztatom hát önmagamat. Egy reggel úgy ébredtem, hogy most van elegem a súlyomból és lett célom, és végre valami adott egy pöccintést, mert ezt talán még lökésnek nem nevezném. A siker már igen, az már lökés volt. Lett újabb célom, elkezdtem életemben először komolyan nyelvet tanulni, el akartam érni a nyelvvizsgát. Kezdtem ráérezni arra, hogy milyen megfeszítve küzdeni valamiért, vágyni a sikerre, az elismerésre. Hiába alapvető emberi dolog az elismerés utáni vágya, ez a vágy nagyon el tud szunnyadni. Bennem ébredezni kezdett. Karácsonyra azonban kaptam egy könyvet, ami már teljes lavinát indított el. A világegyetem olyan törvényeit feszegeti, amit nem tanítanak sem fizikaórán, sem csillagászaton. Ez az egy könyve elég volt hozzá, hogy elszabaduljon az álomgyár és a kutatómunka, és egyre kerestem az információt és a lehetőségeket. Az a könyvet hajnalra kiolvastam és jött a könyvtár, még több és több könyv, internet és saját tapasztalat. Olvastam mások beteljesült vágyairól és hinni kezdtem benne, hogy az enyémek is teljesülnek. Újabb képzést kezdtem újabb célokat kerestem, éreztem, hogy nincs megállás. Olyan felemelő érzés a reggeli napsütésben, emelt fővel, majdnem táncolva menni valahová. Már tudtam mit akarok, a lepke bábja elkezdett felfesleni. Új munkahelyem lett és az életem hihetetlen sebességre kapcsolt. Még most is, itt a kert nyugalmában a teraszon üldögélve is érzem a pillanat varázsát, amikor először ki mertem mondani, igaz, akkor még csak magamnak: boldog vagyok! És nem csak boldog, de képes mindenre! A lehúzó lelkületű ismerősök pedig, mint a mágnes azonos pólusai egymást olyan erővel taszítottak, eltaszítottak, de előbbre vittek.

Amit évekig kerestem, mindig is bennem volt, amit kívül kerestem, bent találtam meg. A savanyú, befelé forduló emberből, bármily meglepő is, tanácsadó lett, aki azon dolgozik, hogy segítsen az embereknek.

A vágyak, a tiszta vágyak elmossák a „savanyúságot”. Most már tudom, hogy álmok és hit nélkül nincs siker, de azt is tudom, hogy a vágy csak az út, sőt csak az üzemanyag. Ha nincs, vágy nem működik a hajtóművünk, nincs haladás.

A szerpentin (“kígyókő”) feltehetőleg a kígyóbőrre emlékeztető pikkelyes-foltos kinézetének köszönheti a nevét. Már a rómaiak előtti időktől kezdve, egészen a középkorig védelmező, betegséget és átkot elhárító kőnek tartották, ennek megfelelően furcsa, groteszk és rémítő amuletteket metszettek belőle, hogy “elijessze” az ártalmakat. Egyes források szerint a szerpentin megóv a csípő vagy harapó, mérgező élőlények támadásától. Innen is eredhet a “kígyókő” elnevezés.

Komlóssy Vera szerint támogatást nyúlt abban, hogy önmagad elfogadd és szeresd, mert mindennek ez az alapja az életedben. Segít rátalálni és tisztelni saját értékeidet, felülemelkedni önmagad ostorozásán. Enyhíti a stresszt, a feszültséget, kiigazítja a túlzott hangulatingadozást, támogat a lelki békéd megtalálásában. A szerpentint a megértés, béke köveként is ismerjük, hiszen összhangot teremt környezetében és támogatja az érzelmi stabilitást. 

Enyhíti az izomgörcsöt, a szívritmuszavart, és segít a menstruációs görcsök oldásában is. Más források szerint egyensúlyban tartja a vércukor szintet, vese- és gyomorpanaszok, egymást rendszeresen váltogató hasmenés és székrekedés esetén is segíthet.

Források: Komlóssy Vera: Kristálygyógyászat és terápia

alita.cafeblog.hu

angyalkovek.hu

Amikor lecseng a karácsonyi-újévi hangulat, lekerülnek a dekorációk én máris a tavaszt várom. A színeket, napfényt az újrakezdés érzését. Most azonban még szürke, latyakos napokat kell átvészelni valahogyan, hát koratavaszi szépségek fotóival próbálom kicsit felvidítani a lelkemet. Néhány gyönyörű képet megosztok veletek is, hangolódjunk együtt a tavasz érkezésére.

© János Németh  

© ameronicole  

© casa-gradina  

© tigreroux  

© (с) jillyspoon  

© gartenflora  

© Francesco Falsi  

© cirenwebdesign  

© fotostrana  

© liveinternet  

© grandwallpapers  

© forumsamyeli  

© lejardincesttout  

© pixabay  

© photo.99px  

Forrás:adme.ru

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

A Pantone amerikai cég, minden év decemberében megválasztja a következő év hivatalos árnyalatát, ami meghatározó lesz mind a divatvilágban, mind a sminktrendekben és a lakberendezésben is. A 2018-as színről szóló bejegyzésben kicsit többet írtam a Pantone cégről.  Nem olyan rég követem, hogy milyen színnel rukkolnak elő, így csak az utóbbi 3 évet tudom felidézni: 2016-ban 2 szín volt (kivételes eset), a rózsakvarc és a derűs kék, 2017-ben a lombzöld, és 2018-ra az ultraibolyát választották, egy különös, misztikus lila árnyalatot.

Lássuk mire szavaztak, mi lesz 2019 színe. A befutó a Living Coral nevű, 16-1546-os kódú szín lett. Instagram posztjában a cég úgy jellemzi a színt, hogy egy élénk és életigenlő narancs egy kis arany felhanggal. A Living Coral üdvözli és ösztönzi a könnyed életet, szimbolizálja az optimizmus és örömteli törekvések szükségességét. A Living Coral, a halványított terrakotta, nyugalmat árasztó szín, olyan, mint megérkezni egy oázisba - ahogy a Pantone cég fogalmazott.

A szakemberek általában hosszas, többek között művészeti és szociális megfigyelések után választják ki a színt, az idei indoklása: a felgyorsult világunkban, ahol mindent behálóz a technika, a virtuális valóság, még nagyobb szükség van a melegségre, a meghittségre. Szerintük ez a puha, kissé pasztelles korallszín pont ezt az érzést sugározza, és közben energikus, optimista látványt kelt.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)