A keleti kultúra letisztultsága gyönyörűen jelenik meg a japánkertek harmóniájában. Egyszerű vonalak, néha mértani pontosság jellemzi őket. Nem tobzódnak a színekben, a harmónia, a sok zöld, a békesség jellemzi őket.

Mitsui Sen A japánkert titkai című könyvében így vázolja a típusokat:

A japánkertek típusai és főbb jellemzői

tsuki-yama azaz hegyvidéki, fő motívuma a vízesés és a tó.

hira-niwa azaz síkvidéki, alapformáját a kövek elrendezése határozza meg. A víz – ami elengedhetetlen része a japánkertnek – kút, vagy folyóka formájában jelenik meg benne.

Mindkét típusú kert kialakítása lehet

shin - "igazi", részletgazdag, szigorú formai előírásoknak eleget tevő

gyo - "egyszerű", szabadabban kezelt, kevésbé részletgazdag

so - "vázlatos", leegyszerűsített, szabad kialakítású

A századok folyamán kialakult a cha-niwa együttese (váróhelyiség, teaház és a kert), amely a teaszertartás eszményi környezete. Kialakításánál törekednek az igénytelen, egyszerű, természetes szépség bemutatására, amely az ún. "Satori", azaz emelkedett lelkiállapotba hozza az áthaladás közben a szemlélődőt.

De nem ecsetelem tovább a szakmai részeket, beszéljenek inkább a képek.

Forrás: decoist.com

Aranyos kis ibolyák, egyszerű, gyorsan kihímezhető mintán. Akár ajándékba is elkészíthető Anyák napjára.

Forrás: facilisimo.com

Március 22. a Víz Világnapja. Ennek apropóján költöztetek át most egy, a vízről született korábbi írásomat.

Olvastam egy cikket a víz felhasználásának problémáiról, ennek a némileg átdolgozott változatát írom most le. Napjainkban egyre több írás foglalkozik a Föld ivóvíz és egyáltalán az édesvíz készletével. Valóban nagyon sérülékeny dologról van szó, amely a jövőben fontosabb lesz a kőolajnál és minden fosszilis energiahordozónál, mivel létezésünk feltétele, és fogyóban van Földünkön. Ennek ellenére nagyon gyakran tapasztalhatjuk azt, hogy nem a megfelelő módon bánunk vele. Ennek egyik legfeltűnőbb megnyilvánulása az ivóvízzel történő vécéöblítés. Természetesen a már kiépített rendszereken változtatni néha igen nehéz, főleg paneltömbök, társas házak esetében, mivel a lakók egyhangú egyetértése is szükséges egy új rendszer kiépítéséhez.

A vízfelhasználás megoszlása

Európában a háztartások vízfogyasztása a teljes vízfogyasztás 15%-a volt 2007-ben. Az ipar 53%-kal, a mezőgazdaság 32%-kal vette ki a részét (forrás).

Bár a háztartások ugyan nem a legvízigényesebb részei a modern civilizációnak, de így is napi 130-150 liter/fő fogyasztásterhelést jelentenek. Ennek  majdnem teljes egésze, 98%-a szennyvíz lesz (a maradék 2%-ot ivásra és főzésre használjuk fel). A szennyvíz logisztikai rendszerének kiépítése, majd magának a szennyvíznek a megtisztítása, energiaigényes folyamat és sokszor nem vezet eredményre, valamint a hátramaradó szennyvíziszap is problémát jelent.

Kétféle szennyvíz keletkezik egy háztartásban.

A szürke szennyvíz

Egyrészt keletkezik szürke szennyvíz (a szürke szó a víz minőségére utal, nem a színére), mely a tisztálkodás, mosás, mosogatás, autómosás, kertöntözés után visszamaradt, jobb esetben szappanos, mosószódás, valamilyen organikus alapú tisztítószeres vizet jelent. Nitrogén nagyon kevés van benne. Továbbá hangsúlyozni kell, hogy semmilyen gyógyszermaradékot nem tartalmazhat. Ezek a vizek szenet, hidrogént, és oxigént tartalmazó makromolekulákból állnak, melyek a talajba jutva szén-dioxiddá és vízzé alakulnak. Az esetleges kén- és foszfortartalmú vegyületeket oldhatatlan ásványi sók formájában (szulfátok és foszfátok), nem szennyezik a talajvizeket (forrás). A szürkeszennyvíz egyszerű eljárásokkal könnyen tisztítható és a természetbe engedhető. A szürke szennyvíz, így a teljes napi szennyvíztermelés kb. 65%-át (91 liter/fő) adja.

A fekáliás szennyvíz 

Az igazán problémás a fekáliás, úgynevezett fekete szennyvíz okozza. Ez tartalmazza az ürüléket és a vizeletet, melyet a legtöbb háztartásban ivóvízzel öblítenek le. A probléma - azon túl hogy tiszta vizet használunk az öblítéshez - az hogy a fekete és szürke vizet településeink bonyolult szennyvíz hálózatában összeeresztjük és együtt kezeljük. Ezzel csak azt érjük el, hogy a kevésbé szennyezett, egyszerű technikákkal tisztítható szürkevizet “befertőzzük” a fekáliás szennyvízzel, melynek már a keletkezésének létjogosultsága is megkérdőjelezhető, annak tudatában, hogy vízöblítés nélkül is megfelelően semlegesíthető.

Az esővíz felhasználási lehetőségei

Az esővizet, ha másra nem is, de növények öntözésére mindenképpen ajánlott használni. Tartalmazza azokat az ásványi anyagokat, melyeket a sterilizált, csapból folyó ivóvíz már nem biztosít számukra. Ezen túl lehetőség van az esővíz más célú felhasználására is. A vécé öblítése teljesen kiváltható esővízzel, de akár mosáshoz, fürdéshez is használható a vízgazdálkodás szintjének megfelelően. A csapadékvíz hasznosítására számos megoldás létezik. Nem csupán tároló-edények, tartályok széles választékát kínálják a kereskedelemben, hanem előre legyártott, komplett rendszereket is. Ezen rendszerek a háztartások megfelelő, ivóvíz felhasználását nem igénylő helyiségeibe eljuttatják az összegyűlt csapadékot, és ha kevés a természetes utánpótlás, az ivóvízrendszerről pótolják a hiányt.

 Végezetül összegyűjtöttem néhányat az interneten fellelhető víztakarékossági tippekből.

•   A konyhában feltétlenül ajánlatos a többaknás és esetleg több vízvételezési helyű vizesblokk kialakítása. A legkisebb egy-két személyes háztartásban is vízmegtakarítást jelent, ha kétaknás a konyhai mosogató. Célszerű a mosogatásra váró edényeket előáztatni álló vízben, de mindig alakítsuk ki a kétfázisú mosogatás (mosogatás és öblítés) feltételeit.
•   Víztakarékos vécéöblítőt készíthetünk, ha a kézmosó lefolyócsövét Y idommal bekötjük a vécé víztartályának levezető csövébe. Kisdolog leöblítésére elegendő a kézmosásra használt szappanos víz. A szappan még tisztít is.
•   Az ágyásokat, a fák földtányérjait, növények közti szabad területeket mulcsozzuk, azaz takarjuk (pl.: avar faforgács). Az így létrejött talajtakarónak köszönhetően ritkábban nő a gyom, a talaj kevesebbet párologtat így kevesebb locsolásra lesz szükség.
•   Csapot soha ne folyassunk feleslegesen (fogmosáskor, borotválkozáskor sem).
•   A csöpögő csapokat javíttassuk meg.
•   Víztakarékosság érdekében csökkentsük a vécétartály hasznos térfogatát: tegyünk bele nagy tiszta kavicsokat vagy egy vízzel töltött lezárt palackot!
•   Öntözzünk inkább este (főleg a meleg nyári napokban), mert akkor kevesebb a párolgás, és növényeknek is jót tesz, nem fognak „felsülni”.
•   A felhasznált vízmennyiség csökkentése érdekében zuhanyra és a kézmosó csapra érdemes víztakarékos rózsát szerelni.
•   A csapokra célszerű aerátos csapvégeket tenni. Ezek a vízhez levegőt kevernek, és így kevesebb víz is elég például egy kézmosáshoz.
•   Fürdés helyett zuhanyozzunk.
•   Az úszóbójás WC-tartályok úszója állítható úgy is, hogy kevesebb vizet fogyasszon egy-egy lehúzás. Ennél jobban ajánlható a víztakarékos WC-tartály. Ez lehet kétállású, ahol beállítható, hogy milyen intenzitású öblítést igénylünk; vagy lehet olyan, amelynél az öblítés időtartama attól függ, hogy milyen hosszú ideig működtetjük a tartályt (meddig húzzuk a láncot).
•   Építsünk ki csepegtetős öntözőrendszert, így hatékonyabbá válik az öntözés.
•   Az egykaros keverőcsap gazdaságosabb, mintha a hagyományos hideg-meleg csapokkal addig folyatjuk a vizet, míg nem sikerül a megfelelő hőmérsékletű keveréket beállítani.
•   A mosógépet csak ruhával teli kapcsoljuk be, negyedig-félig rakva pazarlás beindítani.
•   Víztakarékosság érdekében ahol elég nagy a hálózati nyomás, használjunk tartály nélküli vízöblítőt, amely addig engedi a vizet, ameddig a csapját nyitva hagyjuk.
•   Ha megtehetjük, gyűjtsük össze az esővizet, és használja öntözésre. Nemcsak vizet spórol, hanem a virágoknak is jót tesz.
•   A főzéshez felhasználandó alapanyagok (főleg zöldségek) tisztogatását is álló vízben célszerű kezdeni.
•   A kézi zuhanyra is érdemes víztakarékos rózsát, zuhanyváltót és áramláskorlátozót szerelni. Ezekkel a zuhanyzáshoz felhasznált víz mennyisége jelentősen csökkenthető anélkül, hogy a zuhanyozás vagy kézmosás komfortérzete romlana.

Forrás: http://www.felsofokon.hu/beszeljunk-mar-zoldsegeket/2012/05/29/vizgazda-avagy-a-fenntarthato-vizgazdalkodas

Ma már egyértelműen érzem, tavasz van. A levegő melegszik, reggel útközben hóvirágot és ibolyát láttam virágozni a kiskertekben. Alig várom, hogy még több virág és szín vegyen körül. Budapesten sajnos nincs világhírű "virágzó utca", de a világ számos városában igen, ezekből hoztam néhányat. A virágok mellett van zöldellő lugas is és még sok más szépség.

Stockholm, Svédország

Grafton, Ausztrália

Tajvan

Jerez de la Frontera, Spanyolország

Brisbane, Ausztrália

Leszbosz, Görögország

Bonn, Németország

Valencia, Spanyolország

Kawachi Fuji Garden, Japán

Washington, USA

Cullinan, Dél-Afrika

Spello, Olaszország

Peloponnészosz, Görögország

Porto Alegre, Brazília

Positano, Olaszország

 Forrás: adme.ru

Az AdMe nevű oldalon találtam egy jó kis gyűjteményt, amelyben a hétköznapi tárgyak más értelmet nyernek. Christoph Neumann nem úgy látja a világot, ahogyan az emberek többsége. Reggelizik, meglát egy mákos zsömlét és már meg is van az ötlet. Aztán meglátja a csészéjét és még egy ötlet...

Mákborosta

Tojáslabda fémlábbal, volna rá egy asszociációm...

Egy csésze

Zoknidinó

Mandarinpocak

Tintásüveg fényképezőgépként

Futófésű

Könyvcica

Galacsinfelhő

Permetezőorrszarvú

Kagylófrizura

Ollózás

Kártyaszőnyeg

Kulcsmaci

Kártyavágó, több értelmű is lehet...

Érmefagyi

Pipettatukán

Laplemente

Vízbuborék

Ha további érdekességeket szeretnétek látni Christoph Niemanntól, akkor az Instagramon is megtaláljátok.

Szeretem a gyűrűket, főleg az egyedi darabokat. Kicsit nézelődtem a neten, milyen különlegességek készülnek a nagyvilágban. Sikerült is szép számmal szép, érdekes és egyedi példányokat találni, de közben találtam néhány egészen sajátos darabot is. 15-öt összegyűjtöttem, hogy nektek is megmutathassam őket.

Nem is kommentálom őket, ezt inkább rátok bízom.

Íme a kis gyűjtemény:

Igaz, hogy Húsvét még odébb van, de én a hétvégén készítettem néhány nem éppen hagyományos hímes tojást. Mindenféle otthon is fellelhető maradékkal kreatívkodtam, csak a tojásokat vettem meg hozzá.

Hungarocell és préselt papír tojásokkal dolgoztam, használtam maradék pamutcsipkét, műgyanta rózsákat, filc maradékot. Kell még hobbifesték tetszőleges színben, ragasztó, a festéshez ecset és hurkapálca.

Szúrjuk föl a tojásokat a hurkapálcára és fessük le az első réteg festékkel.

Amíg szárad, addig a filcet van időnk szépen cikkcakkosra vágni.

Száradás után jöhet még egy réteg, én két tojást kicsit meg is antikoltam (ehhez repesztő, vagy antik lakk kell).

Ha megszáradtak, jöhet a dekoráció tetszés szerint. Például először a cakkorsra vágott filccsíkot ragasztottam fel.

Ez követően jött egy kis csipke és 2 kicsi rózsa.

Készült még csak széles lila csipkés, csipkés rózsás, csipkesapkás és egy dekupázsolt is.

Remélem kaptatok 1-2 ötletet a húsvéti készülődéshez. Jó szórakozást!

Március 8. nekem nem csak nőnap, édesanyám születésnapja is, aki más sajnos sok-sok éve nem lehet velem, még egyetemista éveim alatt elvitte őt tőlünk a betegség...

A halála után írtam meg ezt a kis novellát, emlékezve az utolsó napjaira. Ezt osztom most meg Veletek.

Az ember életében talán ez egyik legmegrázóbb és legmeghatározóbb élmény az édesanya halála. Különösen így van ez, amikor még fiatalok vagyunk az elvesztésekor, nincs saját életünk, családunk. Én egyetemi éveim alatt veszítettem el anyámat, krónikus betegsége ellenére váratlanul. Talán lelki ismeretfurdalásom lenne amiatt, hogy nem voltam vele az utolsó hétvégén, ha nem történt volna meg az a néhány apró momentum, amiket most — életemben először — leírok. Az egész drámai hét egy telefonnal kezdődött… Az albérletemben ültem a négy fal között, egyedül, és a vizsgáimra készültem. Előző hétvégén voltam otthon a szüleimnél és az a kép élt bennem anyámról, hogy sokkal jobban érzi magát, mosolyog, bizakodik, tervezget. Nem is gondoltam rá, hogy anyám meghalhat, amíg a szomszédasszony nem hívott a telefonhoz. Apám hívott, éreztem a hangján, hogy feldúlt, de akkor még ő sem és én sem akartam hinni mennyire komoly a baj. Anyám reggel rosszul lett, de az orvosok még délutánig sem mondtak semmi egyértelműt. Természetesen az első busszal hazaindultam. Sajnos mire hazaértem és bementem a kórházba, anyám már eszméletlennek tűnt, de a közelségemre még néhány bizonytalan mozdulattal felelt. Persze az orvosok közölték, hogy a mozdulatok nem jelzések, hiszen kómában van. Nem hagyták, hogy mellette maradjunk, az intenzív osztályon nem lehetett éjszaka hozzátartozó. A következő nap egyértelművé vált a halálos diagnózis: agytrombózis. Műteni legközelebb Németországban lehetne, de belehalna a szállításba. Már csak a csoda segíthetett volna. Május volt, de szomorú, borult ég nézett le ránk, mintha az ég is tudná, gyász közeleg. És május 18-án este azt hittük, vannak még csodák… A kórházból hívtak: gyorsan hozzunk be még egy infúziót, javulni látszik az állapota az újabb gyógyszertől. Pillanatok alatt ott voltunk apámmal. Amíg apám az orvossal beszélt, addig én az ágy lábánál álldogáltam és néztem anyámat. Még mindig eszméletlen volt, egyre mélyebb kómába süllyedt. Csak álltam és néztem… Hirtelen valami nagyon furcsát éreztem: valami meghatározhatatlan melegség öntötte el a belsőmet, az arcomtól lefelé, mintha egy meleg belső kéz simogatott volna meg. Akkor még nem sejtettem, hogy anyám búcsúzik… Hajnali négykor hívtak a kórházból újra: meghalt, pontosan a 25. házassági évfordulójuk napján. Apám erre csak ennyit bírt mondani: „Tudtam, hogy kibírja máig”. A másik furcsa dolog pedig rögtön a temetésen következett.

Nem vagyunk ugyan különösebben vallásosak — főleg én nem szeretem az egyházi formalitásokat, aminek semmi köze az igazi hithez —, de anyám búcsúztatóját egy lelkész mondta. Ahogy álltunk a koporsó mellett elkezdtem érezni az anyám lelkének, tudatának, vagy nem is tudom, minek nevezzem a közelségét. Először csak az éreztem, nem tetszik neki a pap búcsúztatója, a sablonos felületes hosszú ömlengés. Aztán egy még furcsább jelenet következett: odajött a koporsó közelébe egy rokonunk, aki mindig azzal sértegette édesanyámat, hogy csak szimulál, valójában nem is beteg, csak kényelmesebb neki így, mindig van kifogása, ha el szeretne kerülni valamit. Néhány perc alatt a meglehetősen jó egészségnek örvendő rokonunk ugyanolyan tüneteket érzett magán, amik az anyám betegségének tünetei voltak, olyannyira, hogy már-már azt hittük mentőt kell hívni hozzá. Anyám megbüntette a közel tíz évnyi oktalan vádaskodásáért. Ekkor már biztos voltam benne, hogy anyám lelke valóban közöttünk van. A szláv kultúrákban azt tartják, hogy a halott lelke 40 napig van a légkörben, és csak azután távozik teljes egészében. Talán van ebben az állításban némi igazság, de egy anya lelke soha sem távozik végleg a szeretteitől. Már öt éve, hogy anyám elment, de még ennyi idő elteltével is velem van, támogat, ha sokáig dolgozom éjszaka egyedül a számítógép előtt, volt már rá példa, hogy újra érzem a közelségét. Talán a fáradtság és az éjszaka felold valamiféle határt, amit éberen és nappal nem vagyunk képesek átlépni.

Nem kell, hogy üzenjenek a halott szeretteink, elég az a tudat is, hogy nem veszítettük el őket teljesen… Ezek miatt a felsorolt apró közjátékok miatt tudom azt, hogy anyám megbocsátotta nekem azt, hogy szóban már nem tudtunk elköszönni. 

A nőnap kialakulásáról sok újat nem lehet mondani, egy rövit összefogalót hoztam a tutilapok oldalról.

Kevesen tudják, hogy nem is olyan egyszerűen és romantikus célzattal indult hódító útjára ez a neves ünnep. A Nőnap kialakulása, létrejötte hűen jellemzi a nőknek azt az évszázados küzdelmét - a világ minden részén - amelyet azért folytattak, hogy kivívják a társadalom elismerését, esélyeik egyenlőek lehessenek. 1910-ben a második Internacionálé létrehozta a nőnapot, amellyel a választójog kivívását kívánták demonstrálni. Először a világon 1911. március 19-én tartották meg a Nemzetközi Nőnapot Németországban, Dániában, Svájcban és Ausztriában. Véglegesen 1917-ben (az oroszországi események után) március 8-ra tették a Nemzetközi Nőnap dátumát. Hazánkban 1914-ben emlékeztek meg először ilyen formában a nőkről. Összegezve: a nők elérték céljaikat, szinte mindenhol kivívták egyenlőségüket és gyakorlatilag ugyanazokkal a jogokkal indulhatnak el az élet rögös útjain, mint a férfiak. Isten éltesse a Nőket!

1910-ben határozták el, hogy nemzetközi nőnapot tartanak annak emlékére, hogy 1857. március 8-án New Yorkban a textilipari munkásnők a béregyenlőségért és munkaidő csökkentéséért sztrájkoltak. A dátum akkor vált véglegessé, amikor 1917-ben Oroszországban ugyanezen a napon tüntettek a nők kenyérért és a békéért. Az ünnep igazi születése korábbra, a századfordulóra tehető, és szorosan összekapcsolódott a nők különböző jogainak követelésével.

Néhány évtized elteltével, amikor már egyre több országban vívták ki a nők a választójogot, és a mozgalom elérte legfőbb célkitűzését, hanyatlani kezdett. A 60-as évek nőmozgalmai során viszont új értelmet kapott a nőnap: a nők már az egyenjogúságukért küzdöttek. 1977-ben az ENSZ is elismerte, és felvette a világnapjai közé.

Magyarországon először 1914-ben ünnepelték a nőnapot. 1949-től az állami propaganda állította a saját szolgálatába, a rendszerváltás után viszont az ünneplése visszaszorult. Érdekes momentum azonban, hogy Oroszországban a mai napig munkaszüneti nap március 8.