365/19. Napi idézet
A Nemzeti Ünnep alkalmából egy gondolat a hazáról.
A hazát szeretni nem érdem. Nem érdem az édesanyámat szeretni, nem érdem a szerelmesemet szeretni, akinek a csókja legjobban kell az összes nők csókja közül. Nem érdem a töltöttkáposztát szeretni, sem a kétszeresből sütött kenyeret (...). Nem érdem az életet szeretni, ugye nem. A hazám nélkül nincs életíze az életnek sehol másutt. A kenyerem a hazám, a megélhetésem, a fantáziám, a gyengém. Nem lehet azt mondani, hogy ha angol volnék, az angol hazát szeretném így. Persze, de mégis... Nem lehet rámfogni, hogy ha nem ez az asszony volna az anyám, másik anyát szeretnék. Ez szült. Nem tudok más anyát elképzelni. Szép Ernő (magyar költő és író)
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)
Köszönöm!
Szólj hozzá!
Egyre bizonyosabb lett abban, hogy a világ még számos kincset tartogat számára. Vannak olyan titkok, amelyek emberi ésszel fel sem érhetők. (Dan Brown,amerikai író és művészettörténész)
Arra kell fókuszálni, hogy minél több olyan dolgot csináljon az ember, amivel valahogy a nagy közösbe visszaforgat vagy visszatesz. Amikor nem azzal foglalkozol, ami nincs, hanem hogy mit tehetsz te másokért, az olyan energiát ad, ami sokkal trendibb, mint az, hogy minden pillanatban jól nézz ki. Ha vállalod magad, és azt az energiát, ami vagy, odateszed valami nemesebb ügy mellé, az fiatalítja az embert... vagy nem is fiatalítja, hanem inkább frissíti az embert, mert nem fiatalabbnak kell lenni, hanem frissnek. (Pokorny Lia, születési nevén Pokorny Aurélia, magyar színésznő)
Indulj el, és ne állj meg! Ha az első lépések kicsik és esetlenek, akkor se add fel, menj tovább és nyújtsd meg őket, amennyire csak lehet, mindaddig, amíg az apró lépéseket fel nem váltják a hosszú, magabiztos, határozott léptek! Légy önmagad jószívű és támogató mentora! Ha esetleg elakadsz, hagyj időt magadnak, rendezd a soraidat, de mindenképp folytasd az utat! Képzeld azt, hogy egy jóbarát, vagy egy szeretett személy felkészítésében veszel részt, és bánj úgy magaddal, ahogy vele bánnál, ha a helyedben lenne! A legjobb edzők türelmesek, megértők, képesek megbocsátani és inspirálják a tanítványaikat. Legyél saját magad edzője, lelkesítsd, és ünnepeld magad a partvonalról! (William Pullen brit származású pszichoterapeuta)
A jó szó, a mosoly, a kedvesség pénzembe nem került. Az emberben ott szunnyad ez a feneketlen kincsesbánya, amelyből vég nélkül adhatna a másiknak, a családnak, az országnak, a világnak, amellyel egy egészen más tudatszint felé indulhatnának tovább. Eltagadjuk ennek a végtelen kincsesbányának a létét, amikor azt gondoljuk, nem adhatok, nem adhatok, nekem sincs elég. Nemcsak pénzem nincs, gondolatom sincs, szeretetem sincs, humorom sincs, együttérzésem sincs, mosolyogni sem tudok, reményt és hitet adni sem tudok. Eltagadjuk saját gyógyító képességeinket, ha azt kérdezzük, mire menne vele, mi közöm hozzá, mi közöm nekem ahhoz, hogy ott mi történik, mikor itt is annyi a szenvedő? (Tisch Ferenc író)
Őszintén szólva korábban nem sokat törtem a fejem a tisztességről, az nekem mindig valami természetesen jó dolog volt. Tisztességesnek lenni azt jelenti, gondoltam, hogy tekintettel vagyunk másokra, akkor is, ha éppen nem okvetlenül van hozzá kedvünk, tehát: a villamoson átadjuk a helyünket az idősebbeknek, még ha mi magunk fáradtak vagyunk is; meglátogatjuk beteg barátunkat, még ha nem érünk is rá; nem tolakodunk előre a sorban, még ha sietünk is; elmegyünk egy temetésre, hogy lelki támaszt nyújtsunk a hátramaradottaknak, még ha éppen nincs is nagy kedvünk hozzá... első megközelítésben például ilyen egyszerű dolgokat jelent a tisztesség. (Axel Hacke német újságíró)
Most azonban évek óta először mintha egy aprócska szikra csillant volna föl. Olyan érzésem áradt szét bennem, mintha valamilyen jelentős esemény várna rám, mintha valami idevezérelt volna. Többre vágytam, csak éppen nem tudtam, miből. Valami olyasmit szerettem volna átélni, mint fiatalabb koromban. Azt a megfoghatatlan érzést, aminek már kezdetén érezni a csíráját, ahogy sugárzó melegséggel töltött el. Aztán felismertem mi ez - a remény. A reményre vágytam. (Catherine Barry író, újságíró)
Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi. (Csitáry-Hock Tamás újságíró, kommunikációs szakember)
Az embernek néha bele kell vágnia olyasmibe, amit helyesnek érez - azzal vége. Úgy értem: amiről a szíve azt súgja, hogy meg kell tennie. És ha utána elkezd rágódni a dolgon, és úgy érzi, megfeküdte az agyát, amit művelt, úgy, mintha a gyomrára ment volna, olyankor megbánja, és azt képzeli, rosszul tette. (...) Csak épp az nem jut az emberek eszébe, hogy nem a szívükben kellene kételkedniük, hanem éppenséggel ezekben a kétségekben. (...) Arról pedig, amit az ember szíve rejt - a legjobb nem beszélni. (Stephen King)
teljesen elfáradok, mire sikerül ágyba terelnem. Megint van valami történés a világban, de azt mondta, hogy a kajám, nasim és almom nincs veszélyben, tud venni nekem mindent. Viszont tegnap este a fejéhez kapott, hogy jaj a csomagolóanyagok! Azt próbálta megfejteni, hogy majd tud-e borítékot meg dobozkát venni a kis cuccokhoz, amivel mindig bíbelődik. Nem tudta eldönteni, így ma reggel elviharzott és egy nagy szatyorral jött haza. Ja, ott tartottam, hogy mostanában nem bírok vele. Képzeljétek, ma kutyamintás sálakat fotózott. 
Kutyamintásat! Amikor megjöttek a cicás sálak, akkor megállapítottam, hogy egyik cica sem olyan szép mint én és annyiban hagytam. Pakol, zörög, vasal, fotóz és sóhajtozik, hogy mennyi képet csinált már megint. 
Oda is mentem megnézni, hogy mégis mi tart annyi ideig. Gondoltam, szólok, hogy meg kéne tanulni fotózni, de félek, hogy rajtam akar majd gyakorolni, pedig így is pont éppen elégszer próbál megörökíteni, azt is lefotózta, ahogy felügyelem a munkát. Szóval a sálakat lefotózta, de azt a két cicás karkötőt, amit tegnap csináltunk, azt bezzeg még nem, pedig azok majdnem olyan szépek, mint én. Holnap korán kel, mert hétfőnként valami megbeszéléssel kezdődik neki a hét ott, ahol akkor dolgozik, mikor nem itthon zörög. Azt hiszem lassan neki is kezdek a feladatnak, mert még be kell fejeznünk a könyvet is.