Sziasztok Kedves Olvasók!

Nem tudom Ti hogy vagytok a saját alattvalóitokkal, de nekem anyuval mostanában elég sok munkám van. Néha teljesen elfáradok, mire sikerül ágyba terelnem. Megint van valami történés a világban, de azt mondta, hogy a kajám, nasim és almom nincs veszélyben, tud venni nekem mindent. Viszont tegnap este a fejéhez kapott, hogy jaj a csomagolóanyagok! Azt próbálta megfejteni, hogy majd tud-e borítékot meg dobozkát venni a kis cuccokhoz, amivel mindig bíbelődik. Nem tudta eldönteni, így ma reggel elviharzott és egy nagy szatyorral jött haza. Ja, ott tartottam, hogy mostanában nem bírok vele. Képzeljétek, ma kutyamintás sálakat fotózott. Kutyamintásat! Amikor megjöttek a cicás sálak, akkor megállapítottam, hogy egyik cica sem olyan szép mint én és annyiban hagytam. Pakol, zörög, vasal, fotóz és sóhajtozik, hogy mennyi képet csinált már megint. Oda is mentem megnézni, hogy mégis mi tart annyi ideig. Gondoltam, szólok, hogy meg kéne tanulni fotózni, de félek, hogy rajtam akar majd gyakorolni, pedig így is pont éppen elégszer próbál megörökíteni, azt is lefotózta, ahogy felügyelem a munkát. Szóval a sálakat lefotózta, de azt a két cicás karkötőt, amit tegnap csináltunk, azt bezzeg még nem, pedig azok majdnem olyan szépek, mint én. Holnap korán kel, mert hétfőnként valami megbeszéléssel kezdődik neki a hét ott, ahol akkor dolgozik, mikor nem itthon zörög. Azt hiszem lassan neki is kezdek a feladatnak, mert még be kell fejeznünk a könyvet is.

Puszi, Julcsa

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Köszönöm!