Ismerős köveim: az apatit
Ugyan az apatit a világ kevés táján található meg, de igen keresett ásványfajta. A neve a görög "apatao" szóból ered, melynek jelentése „megtévesztés”. Az oka igen egyszerű, régen elég gyakran összetévesztették más kövekkel. Az apatit sokféle színben fordul elő, lehet a zöldes kéktől egészen a sárgáig.
Az apatit folyamatokat elindító tulajdonságokkal rendelkezik. Az apatit úgy tartják, hogy megerősítheti bennünk az bajtársiasságot és az emberszeretetet és nyitottságra ösztönözhet. Elősegítheti a kommunikációs blokkok oldódását, támogathatja az önkifejezést és kreativitást. Felerősítheti bennünk a társas kapcsolatok iránti vágyat, arra bátorít, hogy keressük mások társaságát, növelheti a szociális érzékenységünket és segíthet megszüntetni az elhidegülést és a negatív hozzáállást. 
Spirituális szinten ez az ásvány segítheti, megerősítheti és fejlesztheti az intuitív képességeket, csillapíthatja az idegrendszert és az érzelmeket, támogatja a meditációban való elmélyülést. Oldja haraggal és a szorongással kapcsolatos problémákat. Az apatit növeli az eltökéltséget, energiatartalékokat raktároz el. Megszünteti a tartózkodást és az elhidegülést, az önmagunkkal és másokkal szembeni negatív beállítottságot.
Serkenti a kreativitást és az értelmet. Elsimítja a zűrzavart, segít hozzájutni azokhoz az információkhoz, amelyeket önmagunk és a közösség javára tudunk felhasználni. Enyhíti a szomorúságot, a búskomorságot és a haragot. Mérsékli az ingerlékenységet, ellensúlyozza az érzelmi kimerültséget. A gyökércsakrában az energiaáramlás szabaddá tételével elűzi a csalódottságot.
Elősegíti a regenerálódást és a sejtképződést (például leégés esetén). Csillapítja a jövőtől való félelmet, erősíti a motiváltságot és az optimizmust. Az apatit gyógyítja a csontokat. Segíti a kalciumfelszívódást, s ezzel jótékonyan hat a porcokra, a csontokra, a fogakra, motorikus képességekre; valamint enyhülést hoz az ízületi gyulladásra-problémákra és az angolkórra. Elfojtja az éhségérzetet és növeli az anyagcsereértéket, egészséges táplálkozásra sarkall. Kedvező hatást fejt ki a mirigyekre, a meridiánokra és a szervekre; megszünteti a magas vérnyomást. Egyensúlyba hozza a fizikai, az érzelmi, a szellemi és a spirituális testet, valamint a csakrákat; csillapítja a hiperaktivitást.
Források:
Judy Hall: Kristálybiblia
Michael Gienger Gyógyító kövek katalógusa
Sok országban fontos a hölgyek fehérneműje, Argentínában például vadonatúj rózsaszín fehérneműt kell viselni, mert ez állítólag vonzza a szerelmet. Ebben az országban szokás még pontban éjfélkor a jobb (ez fontos, tehát nem bal, hanem jobb) lábunkkal előre lépni, hogy szerencsés és sikeres évet kezdjünk.
Brazíliában sok múlik a színeken: a fehér mert szerintük az elijeszti a rossz szellemeket. Általános hiedelem az országban, hogy az alsónemű színe befolyással van a következő évre. Ha valaki szerelmet remél az új évtől, akkor pirosba bújik, ha pedig inkább vagyonra vágyik, akkor sárgába. Ezek a színek világszerte hasonló szimbolikus jelentéssel bírnak, de hogy miért pont a fehérneműnek kell tükröznie az ember vágyait, arra még nincs magyarázat. Emellett aki teheti, annak célszerű lemenni az óceán partjára és hét hullámot átugrani (a hét minden napjára egyet), mert ez szerencsét hoz. Továbbá ajándékot is adnak a víz istennőjének, ezért virágokat szórnak az óceánba.
Chile sok érdekes szokást tud felsorakoztatni, csak győzzék betartani. A fehérneműből itt a sárga a nyerő, és a termékenységet szimbolizálja, de az árnyalat is fontos, legjobb szín az aranysárga. A malac itt is megvan, ugyanúgy, mint nálunk, azt tartják, hogy a malac az orrával kitúrja szerencsét. A vendégek számának megfelelően 1-1 fapálcikára 12 szőlőszemet húztak és a pezsgőzés után a kezünkbe adják. A 12 szőlőszem elfogyasztása szerencsét, egészséget és jólétet hoz az Újév 12 hónapjában. A 12 szőlőszem mellett van 12 gyertya is. Ez is hagyomány. A 12 gyertya közt jó, ha van: kék mely a békét, sárga mely a gazdagságot, piros, ami a szenvedélyt, zöld, mely az egészséget, fehér, ami a fényt, a világosságot, és narancs, ami az intelligenciát szimbolizálja. Az egyik legviccesebb szokásuk a bőrönddel rohangálás. Chilében azt tartják, ha éjfél után egy bőrönddel 
elszaladsz a sarokig és vissza, akkor nagy utazás vár rád az Újévben. Ha abbahagyták a rohangálást, akkor az összes ház előtt, vagy pedig 2-3 házanként közösen óriási tüzek gyúltak és egy ember nagyságú bábut égetett el mindenki (vagy simán csak fát). A hagyomány szerint a bábuval együtt elégetünk minden fájdalmat, szomorúságot és bajt, ami ért bennünket az elmúlt év alatt. A lencseevés szokása is megvan, de a lencsét a hagyomány szerint mindenféle fűszer nélkül, csak sima vízben szabad megfőzni, só nélkül, azt hiszem mi a lencsefőzelékkel jobban járunk. Általában Chile is érdekes, de az országon belül is Talca városka lakói viszik el a pálmát. Hosszú évek óta hagyomány arrafelé, hogy a polgármester este 11-kor kinyitja a helyi temető kapuját, a lakosok pedig boldogan tódulnak a sírok közé, ahol klasszikus zene és díszfények fogadják őket. Aztán ott ünneplik az új év eljövetelét hajnalig. A hagyományt állítólag 1995-ben kezdte egy család, akik átmásztak a kerítésen, hogy a családfő sírjánál köszönthessék az új esztendőt.
Térjünk vissza Európába: a hollandoknál hagyományosan az oliebollen nevű speciális, cukros fánkot eszik, ami biztosan meghozza majd a szerencsét és pénzt az Újévben. Ezt a
A dánok december 31-én felkeresik legkedvesebb ismerőseik otthonát, és ott az ajtóhoz vagdossák háztartásuk megunt vagy csorba tányérjait, poharait, csészéit, egyszóval mindent, ami törékeny. Egy magyrázat szerint a 
A skótoknak is megvan a saját kis érdekességük, ami az „első érkezőnek” fordítható first-footing nevű hagyomány. A lényege, hogy közvetlenül éjfélt követően mi legyünk az első, akik egy szomszédhoz vagy baráthoz bekopogtat. Ilyenkor ajándék is akad, vagy egy pénzérme, vagy kenyér vagy só, vagy széndarab, esetleg kis whisky, ezek ugyanis pénzügyi sikereket, ételt, jó ízeket, meleget és jókedvet hoznak az újévben. Egy másik szokás viking módra köszönteni az új évet. Az arrafelé "Hogmanay"-nak nevezett viking gyökerű ünnep keretében a férfiak (manapság már a nők is) az utcára vonulnak, ahol menetelve, lángoló tűzgömböket csóválva fejük felett várják az éjfélt, ami a rossz szellemek elkergetését szolgálja.
Van, akit szilveszterkor a pénz izgat, van, aki szerelemre vágyik. A fehérorosz hajadonok feltétlenül az utóbbi csoportba tartoznak, nekik viszont legalább van egy remek módszerük a jövő fátylának fellibbentésére. Szilveszter éjjelén valamennyi eladósorban lévő leány összegyűlik egy helyen, és mindegyikük egy marék kukoricát szór maga elé földre. Majd pedig betipeg a jövő hírnöke, méghozzá egy kakas képében. Akinek a halmából csipeget a szárnyas, annak kötik be először a fejét az új évben.
Akit Ti leginkább talán Kunigundaként ismertek, nekem ő anyu. Mostanában nagyon sok dolga volt, hát most helyette én, Julcsa a cica mesélek egy kicsit.
A sok-sok feladat és elvárás, a mókuskerék néha elfeledteti, hogy kik vagyunk valójában. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert amikor bizsukat készítek, vagy éppen kötök vagy varrok valamit, az az alkotó énemnek örömöt okoz, ami kicsit kárpótol a "nemszeretem" dolgokért. Tudom és vállalom, hogy néha kicsit hóbortos vagyok, szükségem van arra, hogy mindenfélét készítsek, alapanyagokkal, mintákkal, technikákkal kísérletezzek. Az olvasás is ilyen örömforrás számomra, így találkoztam az alábbi történettel, amit trénerek és coachok is előszeretettel használnak. A történetet én először az Erőleves a léleknek című könyvsorozat első kötetében olvastam. Amint újra kinyit a könyvtár, a következő köteteket is sorra kerítem.
