365/9. Napi idézet
Azt hiszem ehhez nem kell semmit hozzáfűznöm.
"Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz. De vajon átéled-e, képes vagy-e átélni a pillanatot? A pillanatot, melyben eljut a tudatodig: létezem. Benne vagyok a pillanatban. Bennem jött létre a pillanat. Megfogott, megkaparintott, eggyé lettünk. Elementáris erővel hat rám. Elvarázsol. Bűvöletben tart. Észreveszem, hogy létezem. Hogy részese vagyok e földi csodának. Itt lehetek a mesebeli, szó szerint egyszeri földön, és emberként élhetem meg ezt a rendkívüli pillanatot, élő, gondolkodó, szépre és jóra érzékeny emberként lehetek részese ennek a pillanatnak. Átfut az agyamon: halandó vagyok. Mindezt látom, láthatom, amíg létezem, aztán mintha elvágták volna. Halandó vagyok, véges az élmény, gyufalángnyi, sercenésnyi, szikravillanásnyi a pillanat. (Nagy Bandó András)"
Fotó: Nagy Bandó András írói Facebook oldala
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)
Köszönöm!
Ha egy problémára találunk egy megoldást, annyira boldogok vagyunk, hogy el sem tudjuk képzelni, létezhet annál "jobb" vagy "egyszerűbb" megoldás is. Megvan a "válasz", ez nekünk bőven elég. Már lépünk is tovább a következő problémára. Lehet, hogy ez az emberi természetből következik, de az is lehet, hogy iskoláskorunk csökevénye, amikor egyetlen lehetséges megoldás volt, és ha ezt megtaláltuk, mehettünk tovább. A valóság azonban sajnos bonyolultabb, mint a tankönyvekben található feladatok. Edward de Bono (máltai orvos, pszichológus, író és tanácsadó)
Az emberi képzelet elképesztő jelenség, mindent felülmúl a teremtésben. Ezt már abból is lehet látni, hogy elképzelhetjük az Úristent, amint éppen teremti a világot. Én munkásnadrágban, kissé viseltes kék vászonkötényben képzelem, amelybe folyton beletörli a kezét. Amikor a görényt teremtette, napokig büdös volt, de aztán jöttek a szolgálattevő angyalok, ezeket is elképzeltem, és nedves kendőkkel megtörölgették, aztán gyorsan megteremtette a levendulát, és azóta jó szagú. (Csányi Vilmos)
A félelem fura dolog. Rátelepszik az ember mellkasára, átszivárog a bőrén, a szövetek rétegein, izmokon, csontokon, majd egy lélek nagyságú fekete lyukba gyűlik össze, és kiszippantja az örömöt, az élvezetet, a szépséget az életből. De a reményt nem. Valahogy a remény az egyetlen, ami ellenáll a félelemnek, és a remény az, ami lehetővé teszi a következő lélegzetet, a következő lépést, a következő apró, lázadó cselekedetet.
Legfőbb ideje, hogy haszontalanul éljél. Már éppen eleget éltél hasznosan. Emlékezzél csak: korán keltél, s álmatlanságtól vérszegény fejjel, halántékod és szemhéjad dörzsölve, siettél a munkapadhoz, hogy valamilyen munkát elvégezzél a hajnali órában, feladatot, melyek az emberek hasznosnak minősítettek; de sem nekik, sem neked nem volt igazi örömöd ebből a munkából. (...) Mindig úgy éltél, mintha várnád a parancsot, mely még sokkal hasznosabb feladatok elvégzésére szólít. Tudtad, hogy egyetlen feladatod van, az élet. Mit csináltál időddel, boldogtalan? Élj végre haszontalanul, az ő törvényük ellen, a magad törvénye szerint. Akkor talán, a végén, használsz is valamit. (Márai Sándor)
A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet? (Wass Albert erdélyi magyar író és költő)
"Sokan túlmisztifikáljuk a kérdést, hogy a stressz, az aggodalom, a különféle félelmek micsoda monstrumként magasodnak felettünk. Azonban mi emeltük fel őket ilyen magaslatokba, és ha rajtunk múlt, a megoldás is sok esetben a kezünkben lesz." 
A képről annyit, hogy anyu rémes fotókat tud néha csinálni, én meg nem várom meg, míg sikerül neki beállítani a kütyüjét. Most azt próbálta megörökíteni, hogy mi várta mikor hazajött a könyvtárból. A dolgozós fotelét foglaltam el, hogy ne dolgozzon már megint, hiszen ezért van szabin, mert nagyon elfáradt. Még mindig érzem, hogy fáradt, de folyton matat. Én mutatom neki a jó példát minden nap, hogy hogyan lehet szakszerűen délután pihenni. Szokott is kicsit, aztán jön a fotózás, gyöngyfűzés, pötyögés a gépen és aztán kezdi elölről. Szóval azt hittem, most ügyes leszek és megakadályozom. Nem fogjátok elhinni, nem maradt nyugton. Elkezdett pakolni, és előszedett egy vastag, kockás füzetet. Olvasónaplót vagy mi a manót akar csinálni. Azt mondja, hogy annyi jó könyvet ajánlanak az olvasótársai a csoportban, hogy mostantól megadja a módját a jegyzetelésnek. Eddig csak ide-oda írogatott a gépen, erre most még ez is. Míg ezt írta, a fotel karján állva mondtam a magamét, de most megyek példát mutatni délutáni alvásból, azért fél szemmel lesem, hogy mit fog csinálni azzal a füzettel, amit nagy boldogan előásott. Egyébként remélem jó könyveket hozott és este olvasunk egy nagyot, akkor legalább időben sikerül beterelnem az ágyba. Nem könnyű ám egy olyan nőszemélyt kordában tartani, mint anyu, de én bírom a bolondos búrját, mert nekem is megvan a véleményem a dolgokról és többnyire egyet értünk :)
Kezjük Fredrik Backman svéd íróval. Hamarosan indulok a könyvtárba, ahol az ő könyvét is előjegyzetem. Az idézet pedig a sajnos még mindig jelen lévő Covid-19 hatásaira is vonatkozik. Az egy év ezzel kapcsolatban is gyakran zakatol a fejemeben, hiszen már közel egy esztendeje élünk minden eddigitől eltérő módon.