Ezt a bejegyzést 2015-ben írtam egy másik blogban, kicsit csiszolok rajta, de lényeg változatlan. Egy darabka Kunigunda születésének történetéből. Azóta sokminden történt, sokmindent megtapasztaltam de az alábbiak is a részemet képezik. 

A depresszió és a pánikbetegség jellemzően kéz a kézben járnak, de legalábbis igen jó viszonyt ápolnak egymással. Még mielőtt a pánikbetegség kialakult volna nálam akkor egy-egy nagyobb problémánál úgy éreztem depressziós vagyok, de volt olyan reakció is erre, hogy “hülye vagy te, nem depressziós”. Talán akkor kellett volna ezt komolyabban venni. De ennek következtében olvasgatok a depresszióról is. Így találtam rá Sue Atkinson könyvére aminek a címe: “Kiút a depresszióból”.

Ebben a számomra egyik legelső fontos gondolat a “találd meg a barlangodat” tanács volt.

Idézem: “Nem az számít, mibe menekülünk. Az a fontos, hogy elmeneküljünk a világ nyomasztó gondjai elől, és valami olyat tegyünk, ami elég ahhoz, hogy abbahagyjuk a sírást és ne zavarodjunk meg teljesen.”

Nekem ez a barlang az elején az alvás volt, de sokszor még ma is ezt a barlangot választom. A pszichológusom szerint ez azzal magyarázható, hogy nem pusztán fáradt vagyok, hanem kimerült.

A másik barlang később bukkant elő, a már említett bizsukészítés lett, és az ehhez tartozó többi dolog, a fotózás és Facebook oldal, a hozzá tartozó blog.

Mindenkinek más a barlang, attól függően, hogy ki tud-e mozdulni otthonról. Ha lehet és jól esik, akkor válasszunk alkotó elfoglaltságot, mert ott még a sikerélmény is segíthet, hogy jobban érezzük magunkat.

Nem biztos, hogy elsőre megtaláljuk a nekünk valót, de megéri próbálkozni.

Sue Atkinson könyve több kiadásban is megjelent az Első lépések sorozatban.