Talán már érdemes kezdeni ezen a hétvégén az ünnepi aprósütemények elkészítését. A korábban már idézett Váncza könyből származó egy másik kedvencemet osztom meg most Veletek. Mivel nagy csokiimádó vagyok (sajnos), gyerekként ebben a sütiben a kedvenc részem a csokiba mártogatás volt és persze a csokimaradék gondos eltávolítása az edényről. Ilyenkor hálás vagyok érte, hogy olyan korban voltam gyerek, amikor nem lehetett egy telefonnal csak úgy hip-hop dokumentálni a gyerek tetteit, így tudomásom szerint nincs olyan fotóm, amin csupa csokis pofikával vigyorgok.

Szerencsére ez a süti sem igényel semmilyen extra alapanyagot és elkészíteni sem bonyolult. Itt egy apróság eshet meg, valami miatt nem szilárdul meg a csoki. Erre a mi bevált módszerünk: legyen otthon vésztartalék kókuszreszelék és ha kicsit ragadós marad, akkor csak kókuszba mártjuk a csokis végét és probléma megoldva, sőt előfordult már darált diós helyzetmentés is. Hiába na, egy nő legyen kreatív a konyhában.

Az eredeti szöveg alapján: 10 deka reszelt kókuszdió-belet összegyúrunk 10 deka vajjal, 3 tojás sárgájával, 15 deka porcukorral, 1/2 csomag Váncza-vanilincukorral és 25 deka liszttel elkevert 1/2 csomag Váncza-sütőporral, Könnyebb eldolgozás miatt 1--2 kanálka tejfelt is gyúrhatunk hozzá. Lágyan dolgozható tésztává dolgozzuk, melyből ujjnyi vastag rudakat sodrunk. Ezeket a kb. 12 centiméter hosszú rudacskákat felében összehajtjuk, úgy mint egy hajtű. Vajazott tepsibe tesszük és közepes tűznél szép sárgára sütjük. Kihűlés után végeiket gőzön olvasztott főzőcsokoládéba mártjuk és hideg helyre tesszük fagyni. Igen mutatós teasütemény.

Ja, saját magamból kiindulva: az utolsó tepsiről se feledkezzünk meg (én gyakran sütöm túl az utolsó adagot).

Forrás: A mi süteményeskönyvünk (Váncza könyv) reprint kiadás

Illusztáció: a könyv eredeti rajza.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)