Luca napjáról

December 13. jeles ünnep a keresztény egyházban: ez ugyanis Szent Lúcia ünnepe. A naphoz rengeteg babona kötődik, melyek legtöbbje a jövendőbeli megjósolásához kötődik. Szent Lúcia története meglehetősen szomorú és talán kevesen ismerik.

Szent Lúcia a keresztények által az V. század óta tisztelt szűz és vértanú. Siracusa (az ókori Szicília legjelentősebb központja volt) városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját a mintegy negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Imái meghallgatásra leltek, édesanyja meggyógyult, az álmában megjelenő Ágota pedig felajánlotta neki a keresztséget.

Lúcia ettől a jeles naptól kezdődően Jézus jegyesének vallotta magát, s elvetette a lehetőségét annak, hogy halandó ember asszonya legyen. Elhagyott vőlegénye ebbe a döntésbe nem tudott belenyugodni, ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél.

A fejedelem megpróbálta a lányt bálványimádásra kényszeríteni, majd bordélyházban akarta ártatlanságában megszégyeníteni, de Isten segítségével nem sikerült elvonszolnia a szüzet. A fejedelem ezután kiadta a parancsot: olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el! Ám hiába volt minden, a tűz nem fogott Lúcián. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte.

Mivel a Lucia név a latin lux, azaz a „fényesség“ szóból származik, nem véletlen, hogy fényhozó Szent Lucáról beszélünk. Hozzá imádkoztak a vakok, a szembetegségben szenvedők, de a földművesek, kézművesek, párnakészítők és varrónők is, mivel mind hegyes szerszámokkal dolgozott, Szent Lúcia a bűnbánó utcanők védőszentje is.

Mivel az év legsötétebb időszakára esik Luca napja, amikor a néphit szerint a gonosz, alantas szellemek visszajárnak, a fény és vidámság mellett negatív hozadékai is lehetnek – így tartották vidéken egészen a 20. század közepéig. A keresztény világban tisztelt Szent Lúcia mellett ugyanis az ősi hiedelemvilágban élt ágy ártó, rontó nőalak is, mégpedig Luca asszony.

Luca széke

Luca boszorkányos jellegéhez kapcsolódik az ötszög alakú lucaszék készítése is, melyet ezen a napon kezdtek faragni. Készítéséhez kilencféle fát (kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát) kellett használni, s karácsonyig el kellett készülnie. Mivel a lucaszék lassan készült, minden nap csak egy műveletet lehetett rajta elvégezni, innen ered a mondás is, miszerint „Lassan készül, mint a Luca széke“.

Luca széke, mely december 13-tól készült és december 24-én az éjféli misén a szék készítője a székre ülve szembesült azzal, hogy kik is a közösség boszorkányai.

A szék készítője magával vitte a széket december 24-én az éjféli misére, s ekkor a székre ráülve/ráállva megláthatta, hogy a gyülekezet tagjai közül kik a boszorkányok. Miután a szék készítője a boszorkákat felismerte, gyorsan szaladnia kellett, s maga mögé mákot szórva biztosítania, hogy leleplezett üldözője ne érjen a nyomába. Az otthon már biztonságot nyújtott, de a lucaszéket mindenképpen el kellett égetni.

Luca-napi búza és Luca kalendáriuma

Luca napjához köthető a búzaültetés. Ezen a napon kis tálkába búzát szórt a háziasszony, amit karácsony napjáig öntözgetett, s minél magasabbra hajtott ki, s minél jobban kizöldült addigra, annál bővebb termést jósoltak a következő esztendőre. Belsejébe mécsest, gyertyát volt szokás helyezni.

A búza zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.

A Luca naptól karácsonyig terjedő időszakban időjárásjóslásra alkalmas praktikákat űztek, ennek a tizenkét napnak az időjárásából következtettek ugyanis az elkövetkező egy évre. Úgy vélték, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.

Luca-napi jóslás

Luca napján készítették el a hajadon lányok azokat a jóslási cédulákat, melyeket 12 férfi nevével láttak el. Minden nap a tűzbe vetettek egyet, s akinek a neve az utolsó, megmaradt papírdarabon szerepelt, vőlegény lehetett. ( Luca-napján is él az András napi gombóc-módszer is: 12 nevet 1-1 gombócba belegyúrnak, és amelyik a főzéskor elsőnek feljön, az rejti a jövendőbeli nevét.)

Jósló, varázsló eljárások között szerepel a tollaspogácsa, ún. lucapogácsa készítése. A jósló eljárás lényege az, hogy akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődött, annak közeli halált jósoltak.

Luca-nap – dologtiltó nap

Mivel az asszonyoknak biztosítani kellett a következő évre is a sok tojást, ezért be kellett segíteniük tyúkjaiknak, hogy jó kotlósok legyenek, ezért egykor hasznosnak tartották, ha az asszony sokat ült ezen a napon. Emellett hagyományosan dologtiltó napként tartották számon Luca napját. Tilos volt ilyenkor minden asszonyi tevékenység, így például a fonás és a varrás, mert bevarrták volna a tyúk fenekét, a mosás, befőzés, kenyérsütés stb. Akit pedig Luca tilalomszegésen kapott, akár kővé is válhatott.