Vannak egészen érdekes világnapok, amit kevésbé tartunk számon. Ilyen a Posta Világnapja is, pedig ha belegondolunk, hogy még ma is mennyi minden kötődik a postához (hogy saját példánál maradjak, a megrendelt, megnyert holmik többségét postán juttatom el a vásárlóhoz), valóban megérdemelnek egy saját világnapot.

Találtam egy cikket a magyar posta történetéről dióhéjban, amit némileg zanzásítva, a száraz részeket kicsit megnyírva és interneten gyűjtött képeslapokkal és bélyegekkel illusztrálva, közreadok.

A királyok üzeneteit és az államügyekkel összefüggő híreket udvari futárok, lovas hírnökök hozták-vitték. Külön magánfutárok szolgálták a főurakat, a városokat és az egyházi méltóságokat. A köznép vándorkereskedőkre bízta üzeneteit. A 14. századtól híres volt például a debreceni, szegedi, temesvári marhakereskedők (mészáros céhek) postaszolgálata.

A lovas levélvivő futárok mellett fokozatosan alakult ki a személy-, csomag- és pénzszállítás. Mátyás király 1464-ben a fontosabb útvonalakon kocsiposta-hálózatot állíttatott fel személy- és csomagszállításra. Ehhez a Kocs községben gyártott könnyű, gyors utazószekereket használták (a település nevéből ered a kocsi szó).

 A török hódoltság alatt a szegedi marhakereskedők különleges kiváltságokat élveztek annak fejében, hogy a nehezen járható, veszélyes, nádas, mocsaras Alföldön ők szállították a török udvar postai küldeményeit Szeged és Buda között. 

1526 után, a három részre szakadt ország Habsburg uralom alatt lévő területén az osztrák udvar által kinevezett főpostamester, Taxis Mátyás szervezett új, központosított postahálózatot. Egyre több postaállomás nyílt, élükön postamesterekkel. A posta nyelve német volt, a postamesterek szintén. Erdély területén ugyanebben az időben jól működő fejedelmi postahálózat létesült. Lóháton és szekéren hordták a leveleket, csomagokat, aranyat. Az erdélyi országgyűlés 1634-ben törvénybe iktatta a levéltitok védelmét.

 II. Rákóczi Ferenc fejedelem a kurucok ellenőrzése alatt álló országrészen jól szervezett postahálózatot hozott létre. Postája hadi és igazgatási célokat szolgált, személy- és levélszállítást is végzett, igénybe vehető volt magáncélokra is . A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) bukása után a Habsburg birodalom fejlett postahálózatot épített ki Magyarország területén. A posta állami közintézményként működött, a levélszállítást állami monopóliummá nyilvánították. A postaállomásokat Bécsből irányították. Mindenütt kötelező volt a német nyelv és a császári címer használata. Mária Terézia uralkodása idején, 1752-től a főbb postautakon a levélpostától független, menetrend szerint közlekedő postakocsi-járatokat vezettek be (delizsánsz). A postakocsi  utasokat, pénzt és csomagokat szállított. 

 1848-ban a független magyar kormány felállította a magyar állami („álladalmi”) postát. Klauzál Gábor miniszter elrendelte a magyar nyelvű címertáblák, pecsétnyomók és a magyar nemzeti színek használatát.

 Kossuth Lajos felkérésére Than Mór festőművész postabélyeget tervezett. Kiadására a hadi események alakulása és a szabadságharc bukása miatt nem került sor, pedig ezzel hazánk ötödik lehetett volna a világon a postabélyeget bevezető országok sorában.

(A világ első hivatalos, felragasztható postabélyegét 1840-ben adták ki Nagy-Britanniában, Rowland Hill ötlete alapján.)

 A szabadságharc bukása után a posta ismét osztrák fennhatóság alá került. Hivatalos nyelve és alkalmazottainak többsége újra német lett. 

 A postaszolgálat jelentősen fejlődött. Bevezették a postabélyeget , a levelek házhoz kézbesítését a városokban, a nyilvános távírószolgálatot, a vasúti mozgópostát.

1867. május 1-jén a magyar postaszervezet kivált az osztrák postából, és Magyar Királyi Posta néven önálló nemzeti közintézmény lett. Gervay Mihály főpostaigazgató elrendelte a magyar nyelvű címertáblák, pecsétnyomók, bélyegzők és a koronás postakürt használatát. A magyar postabélyegeket 1871-ig még Bécsben nyomatták (Magyarországon ekkor még nem volt alkalmas nyomda). 1869-ben a magyar és az osztrák posta adta ki a világ első postai levelezőlapját. 1874-ben Gervay Mihály is aláírója volt Bernben az Egyetemes Postaegyesület alapító okiratának. 

Baross Gábor miniszter 1887-ben egyesítette a postát és a távírdát, 1888-ban pedig államosította és a posta szervezetébe integrálta a telefonszolgáltatást, valamint elindította az első magyar nyelvű posta- és távírdatiszti képzést. A levélhordókat, táviratkézbesítőket kerékpárral látták el. Pesten a levélgyűjtők 1900-ban motoros triciklit, 1904-ben pedig – a világon elsőként – gépkocsit kaptak a munkájukhoz. A Magyar Királyi Posta ebben az időben Európa élmezőnyébe tartozott.

A századforduló táján kibontakozott a falvak és tanyák postai ellátásának fejlesztése (tanyai levélgyűjtő helyek 1894-től, faluzó levélhordók 1900-tól, postaügynökök 1901-től). Tanítók, papok, falusi intézők mellékállásban végeztek postai szolgáltatást. 1914-ben már 655 levélgyűjtőhely és 1293 postaügynökség működött a 4751 állami postahivatal mellett. A vidéki városokban üzleteket, trafikokat bíztak meg küldeménygyűjtéssel és kezeléssel.

 Az első világháború alatt tábori postaszolgálatot állítottak fel. A Trianoni békeszerződés következtében a szomszédos államokhoz került a postahelyek 60 %-a és öt postaigazgatóság. 1920-ban a temesvári és a nagyváradi igazgatóság helyett Szegeden és Debrecenben létesült új postaigazgatóság. 

  1950-ben a Magyar Posta az államtól kizárólagos jogot kapott a hírlapterjesztésre. 1957-ben kezdődött a televízió- és az ultrarövid-hullámú rádióműsor-sugárzás. A postaszállítás gerince továbbra is a vasút volt.  Az 1960-as években a nagy bérházakban csoportos levélszekrényeket szereltek fel. Korábban a legfelső emeletre is ajtóig vitték a kézbesítők a levelet, pénzt, hírlapot. 1973-ban bevezette a Magyar Posta az irányítószámokat. 

Forrás: http://tinyurl.hu/3NbY/