Sziasztok!

Megígértem, hogy elmesélem, hogy hogyan lett belőlem fővárosi mókus.

Vidéki mókusként láttam meg a napvilágot, egy kis faluban születtem, 5 testvérkém volt. Amikor már nagyobbak lettünk, a gazdik elkezdtek nekünk családot keresni. Először három bátyám költözött el, és és két hugicám még otthon maradtunk. Egyik vasárnap szóltak a gazdik, hogy fővárosi mókus leszek, költözni fogok én is. Nagyon izgatott voltam, de másnap már indultunk is, beraktak egy kis szállító dobozba, némi mogyorót is raktak mellém az útra, ha megéheznék. Egy kis autózás után egy nagyon nyüzsgő, zajos forgalmas helyen kerestük az új gazdit. A lánygazdi várt rám. Én már félig-meddig szundikáltam (a mókus alvásidő korán kezdődik).

A régi gazdik meséltek a kedvenc kajáimról, a mozgásigényemről, a huzatérzékenységemről meg ilyenek. Nem kaphatok semmi olyat, ami "K" betűvel kezdődik (káposzta, karalábé, karfiol). Szükségem van fehérjére szerintük, amit sajtból, joghurtból, tojásból kaphatok meg. A sajtnál azért kicsit csodálkoztam, hát nem vagyok én egér, nem szeretem a sajtot. Gondoltam, nem baj, hadd meséljenek, majd megtanítom az új gazdit arra, hogy mit szeretek.

Az új gazdi átvett és bementünk egy nagy épületbe (kiderült, hogy egy bevásárló központ). Lestem ki a kis utazó ketreckémből, néztem a sok-sok embert és az a sok-sok illat és szag... Nem győztem szimatolni. Bementünk egy kisebb helyiségbe, ahol csak hölgyek voltak. Ránéztek a ketrecre és szépen, egy vonalban közelebb húzódtak a falhoz. Ezt nem értettem. (Női mosdó, fehér apró rágcsáló - a többit nem nehéz kitalálni (Lánygazdi közbevetése)).

Aztán egy nagyon zajos és egy kevésbé zajos izén utaztunk. Az elsőre azt mondta az új gazdi, hogy ez a metró másodikra pedig azt, hogy ez a villamos. Azon sokat utaztunk, el is aludtam, csak akkor néztem föl, amikor nagyon rázott. Olyankor mondta a gazdi, hogy nyugodtan aludjak tovább. Érdekes volt, mert ilyeneket eddig nem láttam, de többnyire aludtam. A villamoson volt egy kedves lány, aki szemben ült velünk és nem pánikolt tőlem, hanem kedvesen rám mosolygott.

Végül hazaértünk, megkaptam a lakosztályomat. A lánygazdi egy puha anyagot rakott be ágynak, de összehajtogatva! Gondoltam, hát ez sem látott még mókust aludni. Megnéztem mi a vacsora (vegyes magokat kaptam, kedvemre csemegézhettem), amíg ettem a gazdi elmászkált valamerre. Mire visszajött rendes mókuságyat csináltam a kendőből és az alomból és már be is bújtam, hogy kipihenjem az utazást.

Hát így lettem budapesti mókus.