Ezt a bejegyzést 2013. január 23-án osztottam meg egy akkori blogomban. Ez most nem diétás recept, csak egy kis nosztalgia. Nem lett gyakori vendég az asztalon a Yorkshire Pudding azóta sem, de már nem izgat annyira, ha valahol azt látom vagy olvasom, hogy a főszereplő azt készít éppen. 12 éve ezt írtam:

Megosztok néha-néha egy receptet, főleg olyanokat, amelyek már rég bökték a csőrömet és végre elkészítettem. Az egyik ilyen az a bizonyos Yorkshire Pudding (magyarosan egy d-vel is lehet írni). Először a Kirstie műhelytitkai című műsorban láttam talán és az, hogy alig néhány hozzávalóból készül, ráadásul gyorsan, felcsigázta az érdeklődésemet. Aztán egy főzőműsorban láttam, aztán híres szakácsoktól, végül Jamie Oliver változatát készítettem el, így: 3 tojást beleütöttem egy mérőpohárba, megállapítottam a térfogatát, aztán kimértem ugyanannyi tejet is hozzá. A tojást a tejjel, egy csipet sóval, kevés borssal és kakukkfűvel nagyon-nagyon habosra veretem, aztán adagoltam lassan bele a lisztet, ami ugyanannyi térfogatú mint a 3 tojás volt. A muffin formákat megmelegítettem és kikentem libazsírral. A sütőt jól fel kell melegíteni, 200-220 fokra. A 3 tojásnyi massza éppen egy 12 lyukas muffin formára volt elegendő. Ne töltsük te a formát, mert nagyon hízékony a puding! Körülbelül 15-20 perc alatt készre sült, de azt hiszem legközelebb még forróbb sütőbe rakom, mert nem emelkedett olyan gyorsan és olyan magasra, mint tévében látottak. Az angolok körteként húsokhoz eszik, vagy esetleg hagymamártással előételként.

Mivel itthon nem akadt éppen sem sült, sem hagymamártás, ezért én egy gyors kukoricás-tojásos salátát dobtam össze hozzá, ami 2 rész főtt kukorica 1 rész reszelt főtt tojásból és majonézből áll.  Egyébként munka után a szerény választékban rendelkezésre álló anyagokból gazdálkodtam, nem akartam sokáig vacakolni a főzéssel, de valami újdonságra vágytam.

Azt olvastam, hogy a Yorkshire Pudding jellegtelen ízű étel. Hát mondjuk tessék szépen megsózni, megborsozni és valami zöldfűszert dobni bele és máris lesz íze.

Remélem az elmúlt 12 évben azért fejlődtem valamit konyhai téren (is), de akkor ez is én voltam. A kíváncsiság azonban azóta is változatlan bennem, sőt talán még erősebb mint akkor volt. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

A húsgombócot eredetileg csak szólóban akartam elkészíteni, de ott lapult egy fél káposzta a hűtőben, mert nem csináltam meg az egészet salátának és nem akartam átadni az enyészetnek. Így nagyon hasonlít a daragombócos káposztára, de ez most így alakult.  

Hozzávalók:

• 500 g darált sertéshús (20% zsírtartalom)
• 200 g árpagyöngy
• 360 g paradicsompüré
• 1,8 l víz
• 1 teáskanál só
• 2 mokkáskanál feketebors
• 20 g teljes kiőrlésű búzaliszt
•  0,5 kg káposzta

Az árpagyöngyöt (más néven gersli vagy hántolt árpa) beáztattam úgy 8 órára. Amikor már hozzá lehetett kezdeni a főzéshez a káposztát felcsíkoztam és a fazékba rendeztem. A húst az átmosott, leszűrt árpagyönggyel, csipet sóval és a borssal jól összedolgozom. A masszából kisebb gombócokat formálok, mert az árpagyöngy miatt megdagad. A csíkozott káposztára helyezgetem, aztán felöntöm 1,5 l vízzel és főzni kezdem. A vizes változatában 30 percig főzöm, aztán a maradék vízzel simára keverem a paradicsompürét és a gombócokra öntöm. Óvatosan megkeverem. A lisztet a főzőléből kivett folyadékkal keverem simára és hozzáöntöm az újra forrásban lévő ételhez. A végleges sósságát is a végén állítom be. Aki szereti az erősebb ízeket, rakhat bele chilipelyhet. Még úgy 10 percig főzöm a besűrített paradicsomos lével és készen is van.

A gersli előnye (a keresési találatok alapján) hogy egészséges, rostban gazdag, és segíthet a vércukorszint, a koleszterinszint szabályozásában, valamint kedvező hatással van az emésztésre. Biztos vagyok benne, hogy a nagyanyám nem ezek miatt főzte, de ezt az érdekes állagú gabonafélét gyerekkorom óta szeretem. 

A kész étel 100 grammban 73 kcal-át tartalmaz.

A kalóriák kiszámításához a Kalóriabázist használom.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Egyszer egy régi blogomban azt írtam, hogy nem török gasztroblogger babérokra. A mostani blogom cáfolni látszik ezt az állítást, pedig továbbra is így van. Úgy gondolom érdemes pár szót ejteni arról, hogy miért kezdtem el ismét új recepteket kipróbálni vagy kiagyalni és miért osztom meg ezeket, hiszen Kunigunda blogja nem így indult, csak néhány kedvencet osztottam meg, azok általában nem saját receptek voltak. Már korábban elkezdtem összegyűjteni a máshol közzétett írásaimat és bemelni ide főleg a pánikbetegségem kapcsán. Most majd folytatom ezt is. De térjünk vissza a pánikhoz.

2013-ban lettem pánikbeteg, ha jól emlékszem, hiszen olyan, mintha mindig is az lettem volna, pedig a régi fotók mást bizonyítanak. A pánikbetegség a hirtelen fellépő tünetek mellett sajnos nagyon jó barátságban van a depresszióval, ha jön az egyik, jön a másik is. Amikor nagyon benne vagy a depiben, akkor nem megy semmi, és utána ostorozod magad, hogy megint kupi van körülötted, nem haladtál semmivel és ettől még rosszabb lesz. Csúnya egy ördögi kör tud lenni a depresszió. Aztán 2024-ben kiderült, hogy genetikai szívrendellenességem is van. Hát ez sem javított a hangulatomon, de valami miatt életben maradtam, és már nem is számolom hány féle gyógyszert szedek. Az első nagy lekvárfőzési projekt úgy jött, hogy tavaly a legjobb gyümölcsszezonban kórházban voltam, idén be kell pótolni. Először csak egy kis eperlekvár, aztán ráéreztem, hogy értelmesen telt így a hétvége, és sikerélményt is adott, vagyis jöhet a következő hétvégére a következő feladat. Akkor savanyítsunk is, ne csak lekvár legyen. A befőzés egyfajta antidepresszáns lett az életemben. Készült csalamádé, ecetes paprika, de még zakuszka is. Néha ez egész hétvége a konyhában telt.

Idén a nyári kontroll során a kardiológusom megkérdezte, hogy hajlandó vagyok-e  gyógyszeres támogatással fogyókúrázni? Akkor már betöltöttem az 50-et, és elfogadtam a súlyomat, a koromat meg a bajaimat. De valami miatt igent mondtam. Kaptam egy dietetikust, aki nagy vonalakban elmonda, hogy hogyan kell beadni magamnak a gyógyszert és hogyan kéne diétázni (nem mondom, hogy egyet értettünk mindenben). Másnap belevágtam. Ennek 82 napja. Eleinte 2 hetenként kellett jelentkeznem a dietetikusnál, és elmeséltem neki, hogy én hogyan csinálom a diétát. Mivel jól haladt a fogyásom, arra kért, hogy írjam le neki a recepteket, odaadná másoknak is. Ettől kezdve nem csak a kalóriaszámolás miatt jegyeztem fel a hozzávalókat, hanem azért is, hogy meg tudjam osztani a dietetikussal. Így lett egyre több recept a blogban.

A pánikbetegség kapcsán többször írtak már nekem, hogy mik a tapasztalataim.  Azt hiszem ideje többet megosztani arról, hogy hogyan lehet így élni. A receptek mellé a saját életem egyes momentumait is elmesélem, hátha segít másoknak a hullámvölgyben, legyen az pánik, depresszió vagy diéta.

 A kép AI által generált.

Ezzel a recepttel kicsit kiléptem a megszokott ízeim világából, mert a görögös dolgok eddig nem hoztak lázba. De a szokásos tojásos-majonézes salátához nem volt kedvem, azt majd máskor. Nézelődtem a neten a receptek között, így a csicseriborsó és a feta került képbe. De még valami pluszt szerettem volna adni hozzá és az olajos öntet sem volt kedvemre való, így némi maradékot is hasznosítottam, a hűtőben várakozó fél hagyma és néhány olívabogyó is belekerült.

Hozzávalók:

• 770 g főtt cékla
• 200 g feta sajt
• 0,5 közepes vöröshagyma
• 1 doboz csicseriborsó konzerv
• 12 db olívabogyó
• 60 g light majonéz
• csipetnyi só

A megfőtt és tisztított céklákat felkockázom, a hagymát vékony csíkokra szeletelem és egy csipet sóval megszórva kicsit félre teszem puhulni. A fetát is felkockázom és a céklához adom. A csicseriborsó levét leöntöm, és az is mehet a tálba. Az olívabogyókat apróra vágom, a hagymát kicsit kinyomkodom a sótól. Az alapanyagokat jól átkeverem, a feta ad annyi krémességet, hogy öntet alig kell rá, így csak egy kevés light majonézt tettem rá.

A saláta 100 grammban 98 kcal-át tartalmaz. 

A kalóriák kiszámításához a Kalóriabázist használom.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Ez az az étel, amiról a Bud Spencer filmekben rendszeres hallunk, de azt hiszem, ha diétás változatot tálalnánk neki szegény pofonbajnok bizony elsírná magát, ha élne. 

Szeretem a babot, de hagymás bab elkészítése akkor kezdett érdekelni mikor már diétáztam, így nem gondolkodhattam a neten található szalonnás változatokban. Sajnos nekem túlságosan ízlik, így nehéz meghúzni a határt, hogy csak egy adag és vége. Mondjuk, legalább értem, hogy miért főzte ezt mindig Bud Spencer. Gyors, laktató és variálható, ez a változat elég szaftos, van tunkolható leve.

A hozzávalók (nagy adaghoz):

• 1 evőkanál étolaj
• 3 db nagy hagyma
• 2 db baromfi virsli füstölt
• 2 db vörös bab konzerv
• 1,5 teáskanál só
• 1 dl víz
• 2 db paradicsomos babkonzerv
• 0,5 teáskanál chili paprika

A hagymákat felezem és szeletelem, az olajon kicsi sóval üvegesre sütöm és ráöntöm a vizet, amivel jó puhára főzöm. A virsliket fél karikákra aprítom és beleszórom a hagymába. Aztán leszűröm a két vörösbab konzervet és a hagymás alaphoz adom. Jól átkeverem. 2-3 perc múlva megy hozzá a két paradicsomos babkonzerv (ebben az esetben fehér bab), természetesen a levével együtt. Ismét jól átkeverem és hagyom összerottyanni. Megkóstolom, hogy kell-e még só, vagy a konzervek elég sót adtak hozzá. A chilit a végén teszem hozzá, legutóbb viszont chipotle került bele, ami egy füstön szárított, teljesen érett, vörös jalapeño chili.

A kész étel 100 grammban 81 kcal-át tartalmaz. 

Lehet hozzá árpagyöngyöt, rizst vagy bulgurt készíteni, tetszés szerint.

A kalóriák kiszámításához a Kalóriabázist használom.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

 A Bud Spencer kép AI-val módosított.

Tulajdonképpen szeretem a májat, csak néha nagyon macerásnak érzem elkészíteni. Bár rá kellett jönnöm, hogy eddig nem volt az, de azentúl az lesz. Az én általában nyugodt Leilám teljesen bezsongott amint megérezte a nyers májat a konyhában. Mióta velem van, még nem főztem májas ételt, ezért ez meglepett.  De nem adunk nyers májat egy állatnak sem,  így előbb a cicakaja készült el, amihez azt hiszem nem kell recept, só és minden fűszer nélkül főzzük a májat. Persze megfőzve már nem volt olyan izgalmas neki. Szóval a cicakaja felszolgálása után kezdhettem a saját ebédemhez. 

A hagymákat megtisztítom és felezem, majd szeletelem. Rádobom a melegeső olajra kicsit sülni. Következik a szeletelt gomba, a karikázott répa, majd a borsó. Felöntöm vízzel és ha felforrt, akkor kerül bele a máj. A sót még nem rakom bele, csak, ha kész a máj. Ha szépen megfőtt minden, mehet a só és a bors és még 1-2 percig forralom és kész is.

Hozzávalók:

• 2 evőkanál napraforgó étolaj
• 2 db nagy  vöröshagyma
• 250 g  csiperkegomba
• sárgarépa (nyers) 2 db kicsi
• 900 g csirkemáj Az űrlap teteje
• 5 dl víz
• 450 g  zöldborsó (friss vagy mirelit)
• 2 teáskanál só
• 1 mokkáskanál bors

A ragu 100 grammban 77 kcal-át tartalmaz. 

Mivel sokat készítettem, ezért többféle körettel variáltam. A legfurcsább változat, de sok ételellel megteszem, hogy egy adagot egy teljes kiőrlésű tortillába tekerek és úgy meglegítem meg. A tortilla egy remek kiegészítő lett a konyhámban, mert nem romlik könnyen és jól felhasználható. Nem tudom mikor ettem kenyeret vagy bármilyen pékárut. Tojással és sajttal remek gyors vacsorát lehet belőle összedobni. Talán azt megmutatom valamikor.

A kalóriák kiszámításához a Kalóriabázist használom.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Egy gyerekkori ételt gondoltam újra, talán gyorsabbra. Csak az ízvilágot akartam megtalálni, a pepecselést nem annyira és ez többé-kevésbé sikerült is. Kicsi korom óta szeretem a szabolcsi töltött káposzta kukoricadarával készült változatát. Sokáig nem készítettem, mert más a darát nem szereti én meg káposztát nem szeretek tölteni. Nincs is gyakorlatom benne, rettenetesen csúnya szörnyszülöttek kerültek a fazékba, ha mégis nekiveselkedtem.  

Aztán azon kezdtem agyalni, hogy lehet azt az ízt indokolatlan káposztalevél tekergetések nélkül elkészíteni. Tettem egy próbát, az már közelített, de több húst igényelt volna. Újra nekifutottam. Családi adag készült, viszonylag kevés káposztával, mert a főtt káposztát sem szereti mindenki. A most leírt káposzta mennyiségét bőven meg lehet emelni, de akkor szép nagy fazék legyen otthon, mert ezekkel a paraméterekkel én egy minimum 5 literes edényt töltöttem meg. Ha pedig nincs káposzta, akkor a kelkáposzta is megteszi, de majd télen savanyú káposztával is kipróbálom, mert gyerekkoromban azzal is készül töltött káposzta. A családi adag sertéshússal készült, a kompromisszumos megoldás érdekében viszonylag alacsony zsírtartalmúval, mert van, aki figyeli a kalóriákat és van, aki nem.

Hozzávalók:

• 500 g kukoricadara (figyeljünk rá, hogy dara legyen!)
• 510 g csiperkegomba
• 500 g max. 30% zsírt tartalmazó darált sertéshús
• 1 kg nyers káposzta vagy kelkáposzta
• 640 g paradicsompüré
• 1,2 l víz
• só
• bors

A darát a hússal, aprított gombával kevés sóval és borssal jó alaposan összekeverem és félreteszem kicsit. A káposztát csíkokra vágom. A fazék aljára elterítek egy réteg káposztát, aztán elkezdek gombócokat formázni a darából. Egy evőkanállal próbálom egyformára adagolni a gombócokat. A káposztára rakosgatom őket, nem túl közel egymáshoz. Aztán újabb réteg káposzta, megint gombócok. A tetejére hagyjunk káposztát. Egy kis sóval megszórom és felöntöm egy liter vízzel. Kb. 30 perc főzés után a paradicsompürét simára keverem a vízzel és ráöntöm a káposztára. További 10 percig főztem. Mindig azt láttam, hogy a töltött káposztát megkóstolták az asszonyok, hogy készen van-e már, bármivel is volt töltve. Ezt a lépést sem hagytam ki a retró érzésből. Én akkor még kicsit sóztam, de azért kóstolunk, hogy tudjuk kell-e még valami és megfőtt-e a dara. Ha megfőtt, a gombócok szépen meghíznak.

De most is kiszámoltam a kalóriákat, hétvégi főzés ide vagy oda, a szabály az szabály, a diéta meg diéta. Ez a változat 100 grammban 97 kcal-át tartalmaz és nagyon laktató étel.

A kalóriák kiszámításához a Kalóriabázist használom.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Először nem akartam feltenni ezt a csúnyácska töltött gombát, de aztán úgy gondoltam, hogy mivel nem csak diétásnak mondható, hanem a másik számomra fontos szempont is megvalósul benne, hogy ne pazaroljam az élelmiszert, mégis megmutatom. Már az elején jelzem, hogy nem szép és nem is „szabályos” töltött gomba.

A történet úgy kezdődött, hogy a megmentendő zöldségek között volt a boltban egy doboz gomba. Gyorsan átfutott a fejemen, hogy otthon a hűtőben is van mit megmenteni, van maradék sajt és csirkemell sonka, aminek ugyan még a szavatosságán belül vagyunk, de ilyenkor én már jobban szeretem kicsit hőkezelten enni. Így csupa mentett alapanyagból lett egy kis töltött gomba, amit csak átlagos méretű fejekbe töltöttem, nem olyan szép nagy tölteni valókba.

A hozzávalók:

• 500 g csiperkegomba
• 100 g szeletelt csirkemell sonka
• 160 g rántani való sajt
• kevés olaj
• só
• bors
• kakukkfű

A megtisztított gombakalapokat 2-3 percre sós és kakukkfüves vízbe dobtam forrni, hogy ízesebbek legyenek, jól felveszik a kakukkfű zamatát. Szűrővel kiszedtem őket, és beledobtam a vízbe a tönköket, de azt már 10 percig főztem.

A tepsi aljára került egy leheletnyi olaj, és belesorakoztattam a kalapokat. A megfőtt tönköket sajttal és sonkával beledobtam az aprítóba, és feldaraboltam az egészet. Aztán pici sót és borsot adtam hozzá. A sajt kellően összefogta a masszát, így csak egy kiskanál segítségével bele kellett raknom a gombafejekbe és mehetett is a sütőbe. Közepes hőfokon addig sütöttem, amíg egy kis színt kapott a töltelék.

Ezekkel az arányokkal az étel kalóriatartalma 100 grammban 77 kcal.

Majonézes kukoricát készítettem mellé, nagyon kevés majonézzel, abból is a könnyebb változattal. 280 g lecsepegtetett konzerv kukoricához csupán 25 g majonéz került, így nekem 87 kcal lett az eredmény.

A kalóriák kiszámításához a Kalóriabázist használom.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Szeretem a zöldséges-tejszínes ételeket és meg voltam győződve róla (42 nappal ezelőtt, amikor kezdődött ez az egész), hogy le kell mondanom róluk. De aztán maradt egy kevés karfiol a hűtőben. Ezt a karfiolos szószt azóta két változatban is elkészítettem már, más-más lett kalóriatartalom, sajnos nekem a vegán változat ízlett jobban, amiben persze kicsit több az a fránya kalória. Először ugye, csak jó egy maréknyi karfiolom maradt, abból készül a szósz az alábbi hozzávalókkal:

• 115 g karfiol
• 200 g főzőkrém növényi zsírral (Meggle)
• 2 teáskanál (14 g) teljes kiőrlésű liszt
• 2,5 dl víz
• 1 csipetnyi só
• 3 g szárított kapor
• 1g őrölt színes bors

Ennek a kalóriatartalma 100 grammban 70 kcal

A másik változatot (ez van a fotón) főzőtejszínnel készítettem, már nagyobb adagban, előre megfontolt szándékkal. Meglepődtem azon, hogy így kevesebb  lett a kalória.

• 350 g karfiol
• 0,5 liter víz
• 1 teáskanál só
• 0,5 főzőtejszín (Milkeria,10%-os)
• 3,5 mokkáskanál szárított kapor
• 0,5 mokkáskanál fehérbors
• 25 g teljes kiőrlésű búzaliszt

 Ennek a kalóriatartalma 100 grammban 58 kcal

Az elkészítés menete ugyanaz mindkét esetben: sós vízben megfőzöm a karfiol darabokat, aztán a lisztet simára keverem a tejszínnel/főzőkrémmel, és a karfiolra öntöm. Kicsit összerottyan, beledobom a kaprot (azt hiszem idén ez az év fűszere nálam) és a borsot. Jó elkeverem a fűszert a szószban és készen is van.

Petrezselymes bulgurt készítettem hozzá.

Meglehetősen bőkezűen mértem ki az adagokat, 170 g kész bulgur kapott 180 g szószt és ez így 239 kcal lett, én meg olyan jóllakottnak éreztem magam, hogy most még hasonlat sem jut rá eszembe.

A kalóriák kiszámításához a Kalóriabázist használom, ahogy ahhoz is, hogy rögzítsem mit és mennyit eszem és iszom, mozgok.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)

Ez a történet már hetekkel ezelőtt kezdődött. Bevásárlás közben szembejött velem a lecsópaprika, csinos sárga hálóba öltözve. Sosem raktam még el semmilyen formában, elkezdtem gondolkodni, hogy mit is lehetne csinálni belőle. Kis nézelődés a neten egy kevésbé macerás ötlet után kutatva. Mi a szösz az a borkén? Hol kapok én olyat? És egyáltalán, mi lesz ebből? Hát lett lecsóalap, ami tulajdonképpen nem csak lecsóhoz jó, 1-2 tojással gyorsan lehet belőle reggeli is. (Hagymás tojás kedvelők előnyben).

Hozzávalók:

• 1 kg vöröshagyma (tisztítva ennyi)
• 1,5 kg lecsópaprika
• 1 dl olaj
• 2 ek só
• 1 késhegynyi borkén
• 1 késhegynyi nátrium-benzoát

A megtisztított hagymákat fél karikákra vágom és az olajon elkezdem sütni. Közben a paprikákat kicsumázom, és csíkokra vágom, és a hagymához adom. Hozzáadom a sót és puhára párolom (a zöldség levet ereszt). Ha megpuhult a paprika, lezárom a gázt és belerakom a borként és a nátrium-benzoátot és jól belekeverem. Még forrón üvegekbe rakom és száraz dunsztba teszem.

Csináltam kisebb adagokat is, ha hagymás tojást szeretnék, akkor csak belekanalozok egy kis alapot a serpenyőbe és pár perc alatt kész a kaja, nem kell várnom míg a hagyma végre megfelelően megsül, amihez nem mindig volt türelmem. 

A kész lecsóalap 100 g-ban 61 kcal-t tartalmaz.

A kalóriák kiszámításához a Kalóriabázist használom, ahogy ahhoz is, hogy rögzítsem mit és mennyit eszem és iszom, mozgok.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran! :)