Levendula tündér

Hogy hol van Tündérország?

Egy olyan óriási aranykapu mögött, melyre csak akkor bukkanhatsz rá, ha igazán hiszel a tündérek létezésében. Ha megtalálod, és kitárod az ajtaját egy csodálatos, színpompás tündérkert közepébe csöppensz. Ahol Rózsapalotában lakik a tündérkirálynő és szebbnél szebb virágházaikban a pajkos tündérlányok.
Ha most kukkantanál be, láthatnád, milyen nagy a sürgés-forgás, mindenki a házacskáját takarítja, szépíti, cicomázza. Lelkesen nyüzsögnek, térülnek-fordulnak, hiszen hamarosan itt a virágkarnevál ideje, amikor kiválasztják, kinek a viráglakja a legszebb. Az izgatott készülődés közepette a tündérek hajba is kapnak. Mindannyian saját otthonuk szépségével kérkednek és magukat dicsérik, amitől felbolydul egész Tündérország nyugodalma.
- Hiába minden igyekezeted, Nárcisz tündér, akkor is az én házam a leggyönyörűbb! – bosszantja őt a Tulipán tündér.
- Te csak azt hiszed! Mert az én házam pompájának párja nincs tündérkertben. –feleli nevetve Nárcisz tündér.
- Feleslegesen vitatkoztok, –szól közbe a Liliom tündér – hiszen mindenki tudja, hogy az enyémnél keresve sem találni szebbet.
Olyan éktelen lármát csapnak, hogy tündérkert legszélsőbb szegletében is hallani a veszekedésüket. A csendes, barátságos Levendula tündér barátai megbékítésére siet.
- Ne veszekedjetek, hisz mindhármatoknak oly pompás, illatos háza van, hogy Tündérország egész népe a csodájára jár. Még a bogarak is irigykednek egymásra, ha valamelyikük vendég lehet nálatok.
- Milyen igazad van, – vág közbe a Tulipán tündér – majd a bogarak megmondják, kié a legszebb mind közülünk. Kérdezzük meg őket!
Éppen akkor szállt le megpihentetni egy katicabogár a közeli fűszál hegyére. A tündérek rögvest körbeállták.
- Katicácska, szerinted kinek van a legszebb háza? –szegezték neki a kérdést.
- Én, a tulipánt szeretem a legjobban, hisz telt kelyhe megvéd, ha esik az eső, szirmai pedig oly tündöklően pirosak, mint az én szárnyaim. – felelte határozottan, amitől a Tulipán tündér nagyon elégedett lett. Boldogságát csak a méhecske zümmögése zavarta meg, aki éhesen zsongta körbe a Nárcisz tündér otthonát.
- Miért a Nárcisz házától gyűjtőd a virágport, mikor katicácska szerint az én házam sokkal szebb az övénél? – kérdezte dühösen a Tulipán tündér.
- Számomra a Nárcisz a legszebb, hiszen olyan sárga színben pompázik, mint amilyen én is vagyok. Nyitott kelyhéből pedig annyi édes, illatos virágport vihetek a kaptárba, amennyit csak elbírok, és ezért a méhkirálynő nagyon megdicsér. – lelkendezett a méhecske.
A Nárcisz tündér nagyon büszke lett az elismerő szavak hallatán, de az ő öröme sem tartott sokáig. Alig repült el a méhecske, mikor a virágok között cikázva feltűnt egy tarka szárnyú pillangó, és a Liliom szirmán landolt.
- Az én virágporom kóstold meg, mert az enyémnél ízletesebbet sehol sem találsz, és tőlem még a kilátás is csodálatos. – csalogatta a Nárcisz tündér magához a pillangót.
- Köszönöm, de szerintem a liliomról tárul a legszebb látvány. Róla az egész kertet belátni, hiszen ő a legkecsesebb, legmagasabb virág köztetek. Virágnektárja pedig oly aromás, melynél finomabbat még sosem kortyoltam. – válaszolta a pillangó és tele szívta magát az édes nedűvel.
A Liliomtündér diadalmasan felnevetett, amikor sírva érkezett meg közéjük a Százszorszép tündér a Rózsapalotától.
- Elmarad a karnevál! – hüppögi könnyeit törölgetve. Mindannyian a kis tündérlány vigasztalására sietnek, és már senkit sem érdekel az előbb még oly fontosnak tűnő versengés a szépségért. - Az egész Rózsapalotát ellepték a hangyák, a friss hajtásokat a levéltetvek dézsmálják, a függönyöket a molylepkék rágják szét. Hiába minden, lehetetlen elűzni őket, így nincs hol megtartani a karnevált. A Tündérkirálynő naphosszat csak keservesen zokog, amitől szörnyű fejfájás gyötri és már aludni sem tud miatta. - meséli végtelen panaszossággal a tündérke.
Levendula tündér a szörnyűségek hallatán, azonnal hazasiet, és levendula házának legszebb és legerősebb hajtásaival a palotába indul. Közeledtét már messziről megérzik a hangyák, tetvek, és a molylepkék, akik az erős, fűszeres illat hatására olyan gyorsan menekülnek, mintha soha ott sem lettek volna. A tündérkirálynő kitekintve a palota ablakán megpillantja a közeledő Levendula tündért, kezében a lila, apró virágzatú ágakkal. Azonnal a fogadására siet és hálásan köszönti:
- Isten hozott a palotámban, kedves Levendula tündér! Köszönöm neked, hogy a segítségemre siettél, és elűzted a kártevő bogarakat!
- Igazán nem tesz semmit, szívesen tettem! –feleli szerényen a Levendula tündér. Most viszont pihenned kellene, mert holnap nagy nap vár ránk, kezdődik a karnevál!
- Igazad van, de szörnyen hasogat a fejem, s nem jön álom a szememre!- válaszolja panaszosan a királynő.
- Majd én segítek rajtad! – nyugtatgatja a kis tündér. Azonnal forró fürdővizet készít a királynőnek, amibe levendulaolajt csepegtet, a fejfájására pedig egy édes levendula teát is főz. Végül, hogy békésen aludjon, a párnája alá rejt pár ágat háza ékességei közül.
Reggel a királynő kipihenten, boldogan ébred. Kezdetét veheti hát a három éjjel, három napig tartó mulatság. Így vált a kedves, önzetlen Levendula tündér a kert megmentőjévé, otthonát pedig Tündérország lakói a legszebb és leghasznosabb virágháznak választották.