Parfümös üvegcsék

Az igazi parfüm egy nemes, valódi műalkotás. Megérdemli, hogy méltó illattartók, üvegek foglalják keretbe. Több mint 5000 éve inspiráció és kihívás a művészek és a mesterek számára, hogy létrehozzanak egy olyan művészi alkotást, amely nemcsak gyönyörű, hanem alkalmas is a parfüm befogadására és megfelelő tárolására. Az illékony illatokkal ellentétben a parfümtartók szép számmal maradtak meg az utókor számára.

Az üvegkészítés technikáját i. e. 4. évezredben, Egyiptomban fedezték fel. Körülbelül i. e. 1500-ra már formás, csinos külsejű üvegcsék készültek, amelyek leginkább sötétkék, átlátszatlan, vagy átlátszó üvegből készültek. Esetenként díszítésként kék, fehér, vagy sárga cikkcakkos csíkokat használtak. A görög és a római kor ismerte és használta az egyiptomiak által használt alapanyagokat, azonban a megformálás technikáját tovább finomították. I. e. 50-ben fedezték fel és dolgozták ki az üvegfúvás technikáját. Ez óriási előrelépést jelentett. Rómában az üvegcsék átlátszó üvegből készültek, melyeket gazdagon és színesen díszítettek. A zománc és az ötvösművészet, ezzel együtt az ötvöstárgyak a középkorban jelentek meg. Körülbelül a XIX. század végéig a parfümöket egyszerű tartályokban árulták, majd otthon öntötték át a pompás illatszeres üvegcsébe. Később azonban, amikor a gyártók rájöttek arra, hogy a parfümöt meghatározott körülmények között kell tárolni, különben elveszítik minőségüket, akkor már a gyárban abba az üvegcsébe töltötték, amelyek később otthoni tárolásra is alkalmasak voltak. Itt vált leginkább nélkülözhetetlenné az üvegek szerepe. A jó üvegnek a megfelelő tárolás mellett az a feladata, hogy felkeltse a vásárló érdeklődését, figyelmét. Az üveg mostanra a parfüm eladásának meghatározó tényezőjévé vált. Napjainkban a nagy parfümházak formatervezőket, designereket alkalmaznak arra a feladatra, hogy megalkossák a tökéletes „műalkotást”.